epocha

epocha szó jelentése

Az "epocha" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben a következő: Az "epocha" egy latin eredetű szó, amelyet a tudományos és filozófiai körökben használnak. Jelentése időszak vagy kor. Az epocha egy meghatározott időszakot jelöl, amelyet valamilyen történelmi, társadalmi vagy tudományos esemény határoz meg. A fogalom használata gyakori a történelemtudományban, ahol az "epocha" egy meghatározott korra utal, például az ókorra vagy a középkorra. Ezenkívül a természettudományokban is előfordulhat, amikor egy adott időszakot nevezünk meg bizonyos geológiai vagy biológiai folyamatokhoz kapcsolódva. A filozófiában az "epocha" egy olyan fogalom, amelyet Edmund Husserl, a fenomenológia alapítója vezetett be. A fenomenológia az emberi tapasztalat központi elemzésére összpontosít, és az epocha azt jelenti, hogy el kell távolodnunk az előzetes elméletektől és nézőpontoktól annak érdekében, hogy tiszta megismerést érjünk el. Az epocha segít abban, hogy átlépjünk a szubjektív előfeltevéseken és objektíven vizsgáljuk a tapasztalatot. Összességében az "epocha" egy időszakot vagy kort jelent, amely lehet történelmi, tudományos vagy filozófiai kontextusban.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "epocha" szó a görög "epokhē" (ἐποχή) szóból ered, amelynek jelentése "szünet", "megállás" vagy "időszak". A görögben az epokhē az ókori filozófiában és tudományban használt fogalom volt, ahol azt jelentette, hogy egy elmélet vagy nézet elfogadásának vagy elvetésének bizonyos időszakot vagy szakaszt kell követnie.

Az epokhē fogalmát először a pyrrhoniánus szkepticizmus, majd az újplatonizmus filozófiája vezette be. A pyrrhoniánus szkeptikusok szerint az igazság elérhetetlen, ezért minden véleményt meg kell kérdőjelezni és felfüggeszteni kell a döntéshozatalt. Az újplatonisták pedig azt vallották, hogy az embernek át kell mennie egy epokhē állapotán, amelyben megszabadul a testi érzékeléstől és az anyagi világ hatásaitól, hogy elérje a tiszta tudást és az isteni lét felismerését.

A "epocha" szó később került be a latin nyelvbe, majd onnan más európai nyelvekbe. A középkori latinban például "epocha" néven említik Hipparchosz görög csillagász munkáját, amely egy új csillagászati időszámítási rendszert vezetett be.

A szó eredeti jelentése az időbeli megállás vagy szünet miatt alakult ki, de később átvette a jelentést az időszak vagy korra is. A "epocha" szó tehát az időmértékekkel és történelmi korszakokkal kapcsolatos fogalmakat foglalja magában.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. Az ókori görög és római kultúra az antikvitás egyik meghatározó epochája.
2. A reneszánsz korszakot gyakran tekintik a művészet és tudomány újjászületésének epochájának.
3. Az ipari forradalom a modern kor egyik legfontosabb epochája volt.
4. A 20. század eleje a technológia robbanásszerű fejlődésének epochája volt.
5. A digitális forradalom az információs technológia epocháját hozta el.
6. A romantika a költészet történetében jelentős epocha volt, amely erőteljes érzelmi kifejeződést hozott magával.
7. A középkor vallásos hit és feudális rendszer dominanciájának epochája volt.
8. Az absztrakcionizmus a képzőművészetben egy új vizuális nyelvet és formavilágot hozott létre az avantgárd epocha részeként.
9. Az emberi jogok mozgalma az utóbbi évszázadokban egy új társadalmi paradigmaváltás epocháját indította el.
10. Az internet és a digitális kommunikáció térnyerése a kommunikációs eszközök új epocháját jelentette a világban.

Rokonértelmű szavak

korszak, időszak, éra, kor, különleges időszak

Fonetikus átírás

[ˈɛpɒxɒ]

Betűrendben közeli szavak

embarrassing, emeloszel, emfizema, emulgealas, enby, epocha, eroico, euro dzsekpot, extrudalt, facepalm, facilitator,