kántál

kántál szó jelentése

A "kántál" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A "kántál" igeként használt szó, és többféle jelentéssel bír. A legáltalánosabb értelmezése szerint a kántálás egyfajta dalolás, éneklés vagy énekmondás. Gyakran vallási vagy liturgikus szövegekhez kapcsolódik, például temetéseken vagy egyházi ceremóniákon. A kántálás nemcsak a dallamra és az énekhangra helyezi a hangsúlyt, hanem hangsúlyozottan fontos benne a szöveg tartalmának átadása is. Emellett a "kántál" kifejezés néha jelentheti azt is, hogy valaki panaszkodik, siránkozik vagy zsörtölődik valami miatt. Ez az értelmezés gyakran negatívabb hangvételű, míg a vallási értelmében pozitívabb és ünnepélyesebb jellegű. Összességében tehát a "kántál" szó fogalma a magyar nyelvben egyfajta éneklést vagy énekmondást takar, amely lehet liturgikus vagy vallási jellegű, de az is előfordulhat, hogy panaszkodást vagy zsörtölődést fejez ki.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "kántál" szó eredete a latin "cantare" igéből származik, ami annyit jelent, hogy énekelni. A középlatinból a középfelnémet nyelvbe került át a "kantā́le" formában, majd onnan a magyarba.

A kántál eredeti jelentése 'egyházi ének' volt, amelyet a katolikus liturgia során használtak. A kántálók vagy kántorok az egyházi szertartásokon énekelték ezeket az énekeket. A kántálás hagyománya nagyon régre nyúlik vissza, és már az ókori egyiptomi és görög kultúrákban is használták.

A kántálás a középkorban és a reneszánsz korban vált népszerűvé, amikor a templomi éneklés meghatározó része lett az istentiszteleteknek. A kántálók szerepe nagyon fontos volt a liturgiában, hiszen segítették az embereket abban, hogy megértse és részt vegyen a misén.

A kántál szó ma már nem csak az egyházi éneklést jelenti, hanem általánosságban bármilyen ünnepi vagy ünnepi jellegű éneklést is takarhat.

Szófaja és helyesírása

ragadvány

Példamondatok

1. A kántálás a hagyományos magyar népzenében fontos szerepet játszik.
2. Az egyházi szertartások során a papok gyakran kántálnak.
3. A népi búcsúkon hosszú órákon át lehetett hallani a falusi emberek kántálását.
4. Az énekkar tagjai szépen kántáltak a templomban.
5. A kántáló asszonyok hangja messze elhallatszott az erdő mélyén.
6. Nagymamám mindig szeretett kántálni, amikor süteményeket sütött.
7. A régi időkben a temetéseken is kántáltak a gyászolók.
8. A citera mellett ülve könnyedén lehetett kísérni a népdalokat kántálással.
9. Az óvodában a gyerekek örömmel vettek részt az egyszerű dalok kántálásában.
10. A híres magyar népdal, a Tavaszi szél vizet áraszt, sokak által ismert és szeretett kántálós dallamok közé tartozik.

Rokonértelmű szavak

énekel, dalol, zsoltároz, zeng, ércesen szól, szaval, dúdol

Fonetikus átírás

[kaːntaːl]

Betűrendben közeli szavak

kanonizálás, kánonjog, kanonok, kanópuszedény, kanta, kántál, kantin, kanton, kántortanító, kanyar, kanyargó,