disztichon

disztichon szó jelentése

A 'disztichon' szó a görög 'distichon' szóból ered, és verselési forma jelent. A disztichon egy két soros versszak, amelyben az első sor hosszabb és a második rövidebb. A klasszikus disztichonban az első sor hét szótagú, míg a második csak öt szótagú. Ez a forma gyakran használták ókori görög és római költeményekben, például Horatius vagy Ovidius műveiben. A magyar irodalomban is előfordul disztichon formájú versek.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "disztichon" szó eredete a latin nyelvre vezethető vissza. A disztichon egy olyan versforma, amely két sorból áll, és az első sor hossza rövidebb vagy megegyezik a második sor hosszával.

A szó eredete a görög nyelvből származik, ahol a "disztichon" (δίστιχον) jelentése "két sor" vagy "kettős sor". A görög irodalomban a disztichont gyakran használták epigrammák és epikai művek írására.

A latin nyelvben a disztichont "distichium" néven ismerik. A középkorban a disztichon széles körben elterjedt versforma volt, és sok latin költeményben használták.

Az etimológia szerint a "disztichon" szó összetett szó, amely tartalmazza az ógörög "dis-" előtagot, ami "kettős" vagy "két" jelentést hordoz, valamint a "stichos" szót, ami azt jelenti, hogy "sor". Ezért a disztichon szó jelentése a görög eredet alapján egyszerűen "két sor".

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A disztichon a két sormintás versformák egyike.
2. Az ókori görög költészetben gyakran alkalmazták a disztichont.
3. A disztichonban az első sor hossza megegyezik a második soréval.
4. A disztichon lehet rímes és rím nélküli is.
5. A latin nyelvű epigrammák gyakran íródnak disztichon formájában.

Rokonértelmű szavak

kettősvers, párvers, párosvers, kéttagú vers

Fonetikus átírás

/dɪsztɪxon/

Betűrendben közeli szavak

hutlen, kvalifikalt, esemeny, emleklap, hatareset, disztichon, pure, felholt, radioaktiv, labfej, pult,