bator

bator szó jelentése

A 'bátor' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A 'bátor' jelentése: merész, vakmerő, nem fél a veszélytől vagy az ismeretlentől, erős akaratú és eltökélt. A bátorság tulajdonsága lehet egy személynek vagy egy cselekedetnek. A 'bátor' fogalma: A bátorság egy pozitív tulajdonság, amely lehetővé teszi valakinek, hogy szembenézzen a félelemmel és a veszéllyel. Bátornak lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk meghaladni saját korlátainkat és kihívásokkal szembenézni. A bátorság segíthet abban, hogy új tapasztalatokat szerezzenek az életben, hogy küzdjenek az igazságért vagy mások védelmében álljanak ki. A bátorság gyakran kapcsolódik az önbizalomhoz és a belső erőhöz, és fontos szerepet játszik az egyén személyiségfejlődésében és sikereiben.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "bátor" szó eredete visszavezethető a középkori magyar nyelvbe. Az eredeti forma valószínűleg a "bád" vagy "bádor" volt, ami azt jelentette, hogy bíróság elé idézett személy vagy valamilyen jogi eljárás alatt álló személy. Ebből az eredeti jelentésből alakult át a jelentése az idők során.

A "bádor" szó az ómagyar "bátor" igéből képződött, amelynek jelentése "meghívatott, meghallgatott" volt. Ahogy az idő múltával a nyelv fejlődött, a "bátor" jelentése kibővült és átvitt értelmeket is magában foglalt. A középkorban már arra utalt, hogy valaki bátor, merész vagy vakmerő.

A szó etimológiája vélhetően kapcsolatban áll a régi török nyelvvel, ahol hasonló hangzású és jelentésű szavak léteztek. A közép-ázsiai török nyelvekben például a "baadur" szó ugyanazt a jelentést hordozta, mint a magyar "bátor".

Az etimológusok szerint ezek a török szavak kerülhettek át a magyar nyelvbe a középkorban a honfoglaló magyarok kapcsolatainak következtében. A pontos eredet azonban továbbra is vitatott, és más teóriák is léteznek.

Összességében a "bátor" szó eredete és kialakulása több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza, és a középkori magyar nyelvből ered. Jelentése az idők során bővült és átalakult, de alapvetően azt fejezi ki, hogy valaki bátor, merész vagy vakmerő.

Szófaja és helyesírása

melléknév

Példamondatok

1. A kisfiú bátoran ugrott a medencébe, annak ellenére, hogy még nem tudott úszni.
2. A tűzoltók bátoran mentek be a lángok közé, hogy megmenthessék az embereket.
3. A nő bátran állt ki a jogaiért és nem hagyta magát megfélemlíteni.
4. Az idegenvezető bátran vezette a csoportot a veszélyes hegycsúcsra.
5. A katonák bátoran harcoltak az ellenséggel szemben, és nem adták fel a küzdelmet.
6. Az ifjú vállalkozó bátran indította el saját vállalkozását, még ha sokan kételkedtek is benne.
7. A bátor kutya védte meg családját az ismeretlen betörőtől.
8. Az anya bátran átvállalta a nehéz döntéseket és mindig a gyermekének legjobb érdekében cselekedett.
9. A hegymászók minden nehézség ellenére bátran folytatták az expedíciót, hogy elérik a csúcsot.
10. Az ifjú lány bátoran szembeszegült a társadalmi normákkal és követte saját álmait.

Rokonértelmű szavak

merész, bátorságos, vakmerő, bátran, bátorító, bátorítóan, félkövető, vakmerően

Fonetikus átírás

/'baːtor/

Betűrendben közeli szavak

integral, gyu, jeghideg, zsupfedel, kozep, bator, szipka, impregnal, erzek, termeshozam, tiszthelyettes,