otvos

otvos szó jelentése

Az "ötvös" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: Az "ötvös" egy régi szakma elnevezése, mely az ékszerek, díszítő tárgyak készítésével, javításával foglalkozik. Az ötvösök az aranyat, ezüstöt és más drágaköveket használják fel a különféle ékszerek, medálok, gyűrűk, fülbevalók és egyéb díszek elkészítéséhez. Az ötvösök általában kézművesek vagy mesteremberek, akik hosszú éveken át tanulják a szakmát és különleges technikákat alkalmaznak az ékszerek elkészítése során. Az ötvösök a saját üzletükben vagy műhelyükben dolgoznak, de lehetnek alkalmazottak is nagyobb ékszerüzletekben vagy vállalatoknál. Az ötvösök fontos szerepet játszanak a magyar kulturális örökségben és hagyományokban. A kézzel készült ékszerek egyedi darabok, melyeket az ötvösök gondosan terveznek és készítenek el. Az ötvösség egy olyan mesterség, amelyben a tradicionális technikákat sokszor modern eszközökkel kombinálják a kreativitás és az újítás érdekében. Az ötvösök tehetséges művészek, akik a metalurgia, a kővágás és a finom díszítő munkák terén is jártasak. Az "ötvös" szó jelentése tehát egy olyan szakembert takar, aki ékszereket készít, javít vagy restaurál. A fogalom tágabb értelemben egy mesterséget és kézműves tevékenységet is jelent, amely hagyományos módon vagy modern technikákkal foglalkozik az értékes tárgyak készítésével.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

Az "ötvös" szó eredete a középkori német nyelvre vezethető vissza. A középkori németben az "otfiz" vagy "ovis" kifejezés jelentése "arany- és ezüstműves, ékszerész" volt. Ez a szó a germán eredetű "ot-" vagy "od-" előtagból és a "vis" végződésből állt, amely az elvégzett munkát vagy mesterséget jelentette.

A szó az idők során terjedt el más nyelvekben is. Az ómagyarban a "ötfözsi" alakban használták, ami szintén ékszerészre utalt. A közép- és újmagyarban pedig az "ötvös" alak vált elfogadottá.

Az ötvösök hagyománya évszázadokra nyúlik vissza, hiszen már az ókorban is léteztek olyan mesterek, akik aranyat, ezüstöt és más drágaköveket dolgoztak. Az ötvösmesterség tehát régi szakma, amelynek etimológiája és kialakulása a középkorba nyúlik vissza, és azóta is folyamatosan fejlődött.

Szófaja és helyesírása

Főnév.

Példamondatok

1. A faluban csak egy ötvös van, aki csodásan készíti el a szerszámokat.
2. Az ötvös műhelyében mindig csodálatos ékszereket lehet látni.
3. Az ötvösnek hatalmas ügyessége van a finom arany- és ezüstmunkák elkészítésében.
4. Az ötvös vállalta, hogy megjavítja a régi óránkat.
5. Gyönyörű gyűrűt vásároltam az ötvösnél az eljegyzésem alkalmából.
6. Az ötvös munkásságát sokan dicsérik a környéken.
7. Sok fiatal tanuló jár az ötvös műhelyébe, hogy elsajátítsa a mesterség fortélyait.
8. Az ötvös aprólékosan kidolgozott fülbevalói igazán egyedülállóak és különlegesek.
9. Az ötvös mindig precízen dolgozik, hogy minőségi ékszereket hozzon létre.
10. Az ötvös képes volt megmenteni az antik tárgyakat, amiket senki más nem tudott volna helyrehozni.

Rokonértelmű szavak

kézműves, kovács, ékszerész, sármester, fémforgácsoló

Fonetikus átírás

/ˈøtvøʃ/

Betűrendben közeli szavak

takaritono, szkepticizmus, szallitas, masszor, gyeptegla, otvos, szilicium, muhar, fesu, szardella, szerepcsere,