ordália

ordália szó jelentése

A "ordália" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben a következő: Az ordália egy olyan próba vagy megpróbáltatás, amelyet valakinek ki kell állnia ahhoz, hogy igazolja ártatlanságát vagy érdemességét. Az ordália gyakran vallási vagy jogi eljáráshoz kapcsolódik, és hagyományosan használták az igazságszolgáltatásban. Az ordália során általában valamilyen természeti jelenséggel vagy "isteni" beavatkozással kapcsolatos próbát kell letenni. Például a forró vas próbájának során a vádlottaknak egy forró tárgyat kellett megfogniuk, és ha nem égtek meg, akkor ártatlannak nyilvánították őket. Egy másik példa az úszó próbája volt, amikor a vádlottakat kötéllel látták össze és vízbe dobták. Ha a vádlottak feljöttek a vízből, az azt jelentette, hogy ártatlannak tartják őket. Az ordália egy régi időkből származó eljárás, amelyet mára már nem alkalmaznak. Azonban fontos része volt az egykori jogrendszernek és hozzájárult ahhoz, hogy befolyásolja a társadalmi és jogi döntéseket.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

Az "ordália" szó eredete a latin "ordalium" kifejezésre vezethető vissza, amelynek jelentése "kísérlet" vagy "vizsgálat". A latin szó eredete pedig az ókori germán nyelvből származik, ahol a "urteil" vagy "urtheil" szó hasonló jelentéssel bírt, és azt jelentette, hogy "döntés" vagy "ítélet".

Az ordália egy olyan középkori próbálkozás volt, amelyet gyakran alkalmaztak a bűnügyekben és más vitás ügyekben. Az alapötlet az volt, hogy a félreállított vádlottat vagy gyanúsítottat különféle fizikai próbákon vagy kihívásokon kellett átesnie annak érdekében, hogy eldőljön az ártatlanság vagy bűnösség kérdése.

Az ordáliák többféle formában megjelentek. Például az égéspróba során a vádlottat forró tárgyakra kellett rátenni, és ha nem égett meg, úgy vélték, hogy ártatlan. A vízpróba során pedig a vádlottat egy vízi mélyedésbe dobták, és ha felszínre jött anélkül, hogy megfulladt volna, úgy hitték, hogy ártatlan.

Az ordália gyakran támaszkodott a vallási vagy spirituális hagyományokra, és úgy vélték, hogy a felsőbb erők beavatkozása segít eldönteni az igazság kérdését. Az ordália gyakran nem volt megbízható vagy igazságos módszer, mivel a fizikai próbák könnyen manipulálhatóak voltak. Ennek ellenére az ordáliákat sokáig alkalmazták az igazságszolgáltatásban.

A "ordália" szó tehát egy középkori jogi gyakorlatot jelöl, amelynek eredete visszavezethető a latinra és a germán nyelvre.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. Az ordália az egyik legősibb módja volt annak, hogy valaki bűnösségét vagy ártatlanságát bizonyítsa.
2. A középkorban gyakran alkalmazták az ordáliát, hogy eldöntsék, ki az igazságos fél.
3. Az ordália során a vádlottat különböző próbáknak vetették alá, hogy a felsőbb erők döntsenek sorsáról.
4. Az ordália eredményét sokszor a vádlott teste reagálása vagy a próbán használt tárgyak viselkedése határozta meg.
5. A középkori Európában gyakran használták az ordáliát eretnek vagy boszorkány vádjával szemben.
6. Az ordália hitelessége és megbízhatósága vitatott volt, hiszen sokszor manipulálták az eredményeket.
7. Az ordália végrehajtásához többnyire papok vagy vallási vezetők voltak jelen.
8. Az ordália ma már történelmi eseménynek számít, és a modern jogrendszerben nem alkalmazzák.

Rokonértelmű szavak

kísértés, megpróbáltatás, próbatétel, megmérettetés, megpróbáltatás, megpróbáltatás, megmérettetés, kihívás

Fonetikus átírás

A fonetikus átírás az alábbi módon néz ki: [oɾdaːlia].

Betűrendben közeli szavak

orbita, orbitális, orbiter, őrbódé, orchidea, ordália, ordas, ordenáré, ordinál, ordináta, ordít,