JelentéseEredeteSzófaja Példamondatok

nevszo

nevszo szó jelentése

A "névszó" a nyelvtanban egy szófaj, amely egyértelműen megnevezi vagy meghatározza valamely tárgyat, dolgot, embert vagy fogalmat. A névszók közé tartoznak például a főnevek (pl. asztal, kutya), melléknevek (pl. piros, nagy) és birtokos névmások (pl. az én könyvem). A névszavak különböző tulajdonságokat és viszonyokat fejezhetnek ki, mint például a számot (egyes vagy többes szám), a nemet (férfi vagy női) vagy a birtokot (kié a tárgy). A névszók általában ragozhatóak és időnként különleges alakokat is felvehetnek bizonyos nyelvtani szerkezetekben.

Értékeld a meghatározást!
(Pozitív: 1 / Negatív: 0)

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "névszó" szó a magyar nyelvben használt kifejezés a főnevek jelölésére. Az eredete a német "Nomen" szóból származik, ami ugyanazt jelenti. A német eredetű szó a latin "nomen" és az ógörög "ónoma" szavakból származik.

Az ógörögben az "ónoma" szó azt jelentette, hogy "név". A latinban pedig a "nomen" többek között azt jelentette, hogy "név", "főnév".

A magyar nyelvbe való bekerülése során a németből került átvételre a "névszó" kifejezés, amely pontosan tükrözi az eredeti jelentést és alkalmazást.

Összességében tehát a "névszó" szó eredete és kialakulása az ógörög és latin nyelvekben gyökerezik, majd a németen keresztül került be a magyar nyelvbe.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A névszó az egyik nyelvtani kategória a magyar nyelvben.
2. A névszók lehetnek főnevek, melléknevek vagy névmások.
3. Az állatok nevei főnévi névszók.
4. Az "öreg" szó melléknévi névszó.
5. A "te" és "ő" szavak névmások, tehát névszók.
6. Az én kedvenc főnévi névszóm a "könyv".
7. A kék és piros melléknevi névszavak.
8. Az "én" és "mi" szavak az első személyű névmások közé tartoznak.
9. Szükségem van egy főnévre, hogy leírhassam a jelenetet.
10. Azt hiszem, a leggyakrabban használt névszó a magyar nyelvben a "ember".

Rokonértelmű szavak

főnév, személynév, tulajdonnév, tárgyas névmás

Fonetikus átírás

[ˈneːvsøː]

Betűrendben közeli szavak

lap, csajka, kancellar, ur, este, nevszo, hajnal, korbacs, cegtabla, puspok, rekamie,