magus

magus szó jelentése

A 'mágus' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A 'mágus' szó eredetileg egy keleti bölcset vagy varázslót jelentett, aki rendelkezett különleges tudással és hatalommal. A magyar nyelvben a 'mágus' fogalma később általánosabb értelemben is elterjedt, és olyan személyre utal, aki misztikus vagy titokzatos képességekkel, varázslattal vagy okkult tudással rendelkezik. A mágusok hagyományosan fontos szerepet játszottak a mitológiákban és vallásokban. Gyakran kapcsolatba hozták őket természeti erőkkel, istenekkel vagy a túlvilággal. A mágusoknak előrejelző és gyógyító képességeik is lehetnek, valamint képesek lehetnek befolyásolni az eseményeket és manipulálni az energiákat. A modern időkben a 'mágus' szó átvitt értelemben is használatos lehet, például egy olyan emberre, aki rendkívüli tehetséggel rendelkezik egy adott területen vagy különleges kreativitást mutat. Fontos megjegyezni, hogy a 'mágus' fogalma a valóságban és a különböző kultúrákban eltérhet, és a szó jelentése attól függően változhat, hogy milyen kontextusban használják.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "mágus" szó eredete a latin "magus" szóból származik, amelynek előzményei az óperzsa nyelvben találhatók meg. Az óperzsa nyelvben a "maguš" szó jelentése eredetileg "pap, bölcseleti tanító" volt. A perzsa kifejezés vélhetően az akkád "maġus" vagy az asszír-babilóniai "maḫû" szóból ered, amelyek a papokra utalnak.

A perzsából a görögökhöz került a kifejezés, ahol a "magos" alakját öltötte. A görögöknél a mágusok olyan keleti bölcsek voltak, akiket rejtélyes tudásuk és képességeik miatt tiszteltek. Ezért fogalmazódott meg bennük az a képzet, hogy ők varázslók vagy mágiákhoz értő emberek.

Az ókori görögök átvették ezt a kifejezést, és használták a keleti bölcsekről és papokról való beszélgetések során. Később pedig ezeket az elképzelt mágusokat hozták kapcsolatba az asztrológiával és más misztikus gyakorlatokkal.

A latinban átvették ezt a görög szót, és "magus" alakban használták. A középkori latinban már a varázslókra és boszorkányokra is alkalmazták a "mágus" kifejezést.

A magyar nyelvbe a "mágus" szó eredetileg a németből került át, ahol "Magier" alakjában használják. A németben azonban ugyanazt a jelentést hordozza, mint a görög és latin forrásokban - tehát egy olyan varázsló vagy bűvész, aki titkos tudással rendelkezik.

Mai értelemben véve a "mágus" szó leginkább azokra az emberekre utal, akik misztikus vagy mágikus gyakorlatokkal foglalkoznak, valamint bármilyen olyan tevékenységet folytatnak, amelyek magasabb rendű tudást feltételeznek.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A mágus hatalmas varázslatot alkalmazott a sötét erdőben.
2. A gyerekek lenyűgözve nézték, ahogy a mágus nyulat varázsol ki a kalapjából.
3. A király az ország legnagyobb mágusát bízta meg a gonosz boszorkány legyőzésével.
4. A mágus titkos könyvtárában rengeteg varázslatos könyv volt található.
5. A falu lakói mindig segítségért fordultak a bölcs mágushoz, ha problémáik akadtak.
6. A mágusokat hosszú tanulás és gyakorlás előzte meg, hogy megszerezzék varázslati képességeiket.
7. A mágus aranyrudat tartott kezében, amellyel erőteljes varázslatokat tudott elvégezni.
8. Az ifjú mágus izgatottan várta, hogy első önálló varázslatát végre kipróbálhassa.
9. A mágus titkos tárgyakat használt, hogy megvédje magát a gonosz erőktől.
10. A mesékben a jó és bölcs mágusok mindig segítettek és irányították a főhősöket a nehézségekben.

Rokonértelmű szavak

varázsló, varázslómester, boszorkánydoktor, mágusmester, mágusfőnök, okkultista, varázslományú, varázstudós

Fonetikus átírás

Az angol fonetikus átírás a "mágus" szó kiejtéséhez: /ˈmeɪ.dʒəs/.

Betűrendben közeli szavak

masolas, negyzetgyok, satanfajzat, arany, cibak, magus, betegallomany, adminisztrator, faradsagos, tarsadalomtudomany, szalamander,