manír

manír szó jelentése

A "manír" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: 1. Jelentése: A "manír" szó eredetileg a latin "manus" (kéz) szóból ered, és eredetileg a kézmozdulatot, gesztust jelentette. A magyar nyelvben azonban jelentése kibővült, és ma már inkább egyfajta különös, jellegzetes viselkedésformát, modort vagy stílust takar. Gyakran utal arra, amikor valaki túlzottan mesterkélt vagy mesterségesen viselkedik. 2. Fogalma: A manír lehet egy ember megjelenésében, beszédstílusában vagy viselkedésében megnyilvánuló különös mozdulat, szokás vagy hajlam. Ez a viselkedésforma általában egyénre vagy csoportra jellemző, és tipikusan a stílusoskodásra vagy a divatos trendek követésére utal. Példa mondatok: - A fiatal művésznek sok manírja van az előadás során. - Ő mindig olyan manírosan beszél, mint egy igazi úriember. - Nem szeretem, ahogy az új munkatársunk minden mozdulata tele van manírral. Fontos megjegyezni, hogy a "manír" szó használata sokszor negatív konnotációval is bír, utalva a túlzottan mesterkélt vagy színlelt viselkedésre.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "manír" szó eredete a latin "manus" (kéz) szóból ered. Az ókori Rómában a "manus" szó jelentése volt "kézmozdulat" vagy "kéztartás". A középkori latinban a "manus" szóból alakult ki a "maneria", ami azt jelentette, hogy valaki különösen figyelmes, precíz vagy hajlandó részletekre odafigyelni. Később ez a jelentés átterjedt az emberi viselkedésre is.

A középkorban a "maneria" kifejezést használták az udvariasság és a jó modor kifejezésére is. A manír kifejezést először az 1700-as években alkalmazták a művészeti stílusokra és formákra, amikor a művészek egyedi stílusukat vagy technikájukat fejezték ki. Később ez az értelmezés átvitt értelemben is használható lett, hogy leírja valakinek egyedi viselkedését vagy modorát.

A manír szó tehát eredetileg a kézmozdulatokhoz kapcsolódott, majd kiterjesztették arra, hogyan viselkedik valaki. Ma már általánosan arra utal, ahogyan valaki beszél, mozog vagy viselkedik, kifejezve egyéni stílusát vagy karakterét.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. Az uralkodó viselkedése mindig a legnagyobb manírral történik.
2. A művészeti kiállításon minden festmény az elegancia és a manír jegyében készült.
3. Nem tetszik nekem az új iskolatársam maníros viselkedése.
4. A divatbemutatón az modellek minden mozdulata tele van manírral.
5. Ahogy kitárta a kaput, egy hatalmas manírban lépett be a terembe.
6. A beszélgetés során folytonosan helyeslően bólintott, mintha manírosan egyetértene minden szavammal.
7. Az étteremben a pincérek minden mozdulata precízen kidolgozott manírban történik.
8. A régi filmekben gyakran találkozhatunk elegáns és maníros színészi játékkal.
9. A herceg minden gesztusa tele van udvariassággal és manírral.
10. A fiatal lány próbált megfelelni a társaság elvárásainak, de néha túlzottan manírosnak hatott viselkedése.

Rokonértelmű szavak

stílus, modor, bánásmód, viselkedés, illem, elegancia, prezentáció, tartás, fazon

Fonetikus átírás

[ˈmɒniːr]

Betűrendben közeli szavak

manifesztum, manikűrös, manióka, manipuláció, manipulatív, manír, manna, mantrázik, manuális, manufaktúra, manzárd,