kepzo

kepzo szó jelentése

A "képző" szó a magyar nyelvben a szóképzés egyik eszközét jelenti. A képzők olyan kis elemek, amelyeket a szavakhoz hozzá lehet csatolni a jelentés vagy a szófaj változtatása céljából. A képzők lehetnek előtagok, középtagok vagy utótagok, és hatással lehetnek a szó alapjelentésére, jelentéserősítésre vagy éppen ellentétessé tételre. Például: "barna" + "os" = "barnás", "szomorú" + "ul" = "szomorúan". A képzők segítségével új szavakat lehet alkotni, például melléknévből főnevet, főnévből igét stb. Ezáltal sokoldalúan használhatóak a nyelvben és hozzájárulnak a szókincs bővítéséhez.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "képző" szó eredete a latin "capere" ige visszaható módjából, azaz a "captum" szóból ered, ami "fog" vagy "felvesz" jelentést hordoz. Ebből a latin szóból fejlődött ki a középlatin "caputium" szó, ami azt jelentette, hogy "védőburkolat", például a fejre helyezett sisak. A középlatinból a középkori latinban alakult át a "captivus" kifejezés, ami pedig "foglyot" jelentett.

A középkorban a "képző" szó jelentése továbbváltozott és kiterjedt az olyan kézműves mesterekre is, akik valamilyen anyagból tárgyakat készítettek. Ez az értelmezés kapcsolatban állt azzal, hogy ezek a mesterek valamilyen formában foglyul ejtették a nyersanyagot és átalakították azt valami hasznos tárggyá.

A magyar nyelvben a "képző" szó először 1678-ban fordult elő egy nyomdai kézikönyvben. Eredetileg azonban nem ebben az értelemben használták, hanem arra utalva, hogy egy betűvel vagy írással kifejezhető hangot képvisel.

A mai értelemben a "képző" szó a 19. században kezdett elterjedni Magyarországon. Ennek az időszaknak a végén és a 20. század elején alakult ki a képzőművészetek kifejezés, amely magába foglalta a festészetet, szobrászatot, grafikát és más vizuális művészeti ágakat.

Összefoglalva, a "képző" szó eredete a latin "capere" igéből származik, ami eredetileg "fog" vagy "felvesz" jelentést hordozott. A középkori latinban alakult át "captivus" kifejezéssé, ami pedig "fogolyt" jelentett. A magyar nyelvben először egy betű hangértését jelölte, majd a 19. században kezdte elterjedni a mai értelemben használt képzőművészeti kifejezés.

Szófaja és helyesírása

rag!

Példamondatok

1. A magyar nyelvben számos képző található, amelyek segítségével új szavakat alkothatunk.
2. Az -os képzővel jelöljük az állatok tulajdonoságát a magyar nyelvben.
3. A megszokottól eltérően képzők nélkül épülnek fel a főnevek az angol nyelvben.
4. A birtokos esetet a magyarban a -é képző segítségével fejezzük ki.
5. A szerkezetekben gyakran használjuk a -val, -vel képzőket, amelyekkel megadhatjuk, hogy valamivel vagy valakivel történik valami.
6. A melléknévi igenevek alakját a -tlen képző segítségével alakítjuk ki.
7. Az igék többes számú alakját a -nak, -nek képzőkkel hozzuk létre a magyar nyelvben.
8. A múlt időt a -tt képzővel alkotjuk meg a legtöbb ige esetében magyarul.
9. Az általános birtokos esetet az -i képző segítségével fejezzük ki a magyar nyelvben.
10. A névmásokat gyakran két részből álló képzőkkel alkotjuk meg a magyarban.

Rokonértelmű szavak

alkotó, formáló, teremtő, megformáló, kialakító

Fonetikus átírás

['keːpzoː']

Betűrendben közeli szavak

kemenyfeju, langszoro, patriarkalis, szentjanoskenyer, boncolas, kepzo, lignit, hus, delutan, mennyiseg, josda,