kapituláció

kapituláció szó jelentése

A "kapituláció" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A "kapituláció" egy olyan kifejezés, amely a harc, küzdelem vagy háború során a vesztes fél általi megadást vagy feladást jelenti. Ez általában egy hivatalos szerződés formájában történik, amelyben a vesztes fél elfogadja a győztes feltételeit és lemond a további ellenállásról. A kapituláció lehet katonai vagy politikai jellegű. Katonai kapitulációnál általában a vesztes hadsereg adja meg magát és teszi le a fegyvereit a győztes hadsereg előtt. Politikai kapitulációnál pedig egy ország vagy kormány adja meg magát, és elfogadja a győztes állam vagy szervezet követeléseit. A kapitulációval általában véget érnek az aktív harci cselekmények, és elkezdődhetnek a béketárgyalások vagy az elfoglalt területek visszaszerzése iránti erőfeszítések.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "kapituláció" szó eredete a latin capitulatio kifejezésre vezethető vissza, ami "cikkelyezés" vagy "feltételek rögzítése" jelentést hordoz. A latin capitulatio származik a caput (fej) szóból, amely a cikkelyezési gyakorlatban az egyes pontokat jelentette.

A középkori Európában a kapituláció olyan szerződést vagy megállapodást jelentett, amelyben az egyik fél feltételeket vagy engedményeket tett a másik félnek. Leggyakrabban háborús vagy hadviselési helyzetekben alkalmazták, amikor egy város vagy erődítmény elfoglalása után a legyőzött fél köteles volt elfogadni és betartani a győztes által megszabott feltételeket.

A kapituláció kialakulása szorosan összefüggött a hadviselés történetével és a középkori társadalmi viszonyokkal. A feudalizmus időszakában, amikor az uralkodók és nemesek hatalma megerősödött, fontos volt biztosítani a rend fenntartását és az ellenfelek alávetését. Ezért gyakran alkalmazták a kapitulációt hadjáratok során.

Az etimológiai elemzés során a "kapituláció" szó eredetileg a latin "capitulum" szóból ered, ami "fejezet" jelentést hordoz. A fejezetek a jogi vagy szerződéses dokumentumok részeiként szolgáltak, amelyekben a feltételeket és kötelezettségeket rögzítették. A "capitulum" szó végül átalakult a középkori latin "capitulatio" kifejezéssé, majd onnan került a mai nyelvekbe.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A tárgyalások sikertelenül zárultak, és a felek kénytelenek voltak kapitulálni.
2. A csapatunk végül is kapitulált a hosszú és kimerítő mérkőzésen.
3. A háborúban az ellenfél serege csak a teljes kimerültség miatt kényszerült kapitulálni.
4. Az ellenállók hosszas harca után elfogyott az utolsó reményük is, ezért végül kapituláltak.
5. A város védelmét lehetetlen volt fenntartani, így a végső megoldásként a polgármester bejelentette a kapitulációt.
6. Az elnök keményen kitartott az álláspontja mellett, és nem volt hajlandó kapitulálni a nyomás alatt sem.
7. A történelemkönyvek szerint az egyik leghíresebb kapituláció az 1940-es Dunkerque-i esemény volt.
8. Az ellenséges hadsereg túlerőben volt, így a parancsnok úgy döntött, hogy elkerüli a felesleges veszteséget, és kapitulál.
9. A város vezetősége bejelentette a kapitulációt, miután elfogyott az élelmiszer és a lőszer.
10. Az ország megalázó feltételeket tartalmazó békeszerződést akart rákényszeríteni, de a vezetők inkább vállalták a kapitulációt.

Rokonértelmű szavak

feladás, megadás, megalkuvás, engedés, behódolás

Fonetikus átírás

/kɒpituˈlaːtioː/

Betűrendben közeli szavak

kapiskál, kapitális, kapitalista, kapitalizmus, kapitány, kapituláció, kapitulál, káplán, káplár, kapó, kapocs,