fejlabu

fejlabu szó jelentése

A "fejlábú" kifejezés a magyar nyelvben egy megszokott és gyakran használt szó, amelynek jelentése azonban kissé változó lehet a kontextustól függően. Általánosságban véve a "fejlábú" olyan személyre vagy dologra utal, amely/feliratkozott: 1. Szó szerinti értelemben: Azokat az élőlényeket jelöli, amelyeknek a lábai (vagy lábujjai) a fejükön helyezkednek el, például a pókok vagy bizonyos rákfajták esetében. Ez az elnevezés az ilyen lények anatómiájára és testfelépítésére utal. 2. Köznapi értelemben: Egy személyt jelöl, akinek meglehetősen hülye, ügyetlen vagy esetlen viselkedése van. Ez átvitt értelemben arra utal, hogy valaki nem képes normálisan mozogni vagy cselekedni. 3. Kulturális értelemben: A "fejlábú" kifejezést néha úgy használják, hogy valakit jelöljenek, aki nem tartja tiszteletben vagy követi a társadalmilag elfogadott normákat vagy hagyományokat. Ez egy informális módon azt sugallja, hogy az illető valamilyen módon deviáns vagy különc. Összességében elmondható, hogy a "fejlábú" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben változatos és attól függ, hogy milyen kontextusban használják.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "fejlábú" szó eredete és kialakulása a "fej" és "láb" szavak összetételéből adódik. Az "ábu" képző pedig az állatok testrészeit jelöli, például a csigák házát nevezik csigaábnak.

A "fejlábú" kifejezést először a 17. században használták, hogy olyan állatokat írjanak le, amelyeknek a fejük lábhoz hasonló struktúrával rendelkezik. Ezek az állatok olyan csoportot alkotnak, amelyekben a lábak a fejhez közel helyezkednek el.

Az etimológia szerint az elnevezés alapja az ógörög 'cephalopoda' szó, ami azt jelenti, hogy "fejjel lábbal rendelkezők". Ezt a görög kifejezést a latin 'cephalopodus' szóvá alakították át, majd onnan került át az angolba (cephalopod), majd más nyelvekbe is.

A "fejlábú" kifejezés tehát az ógörög és latin eredetű szavakból alakult ki, hogy egyértelműen leírja és megkülönböztessen egy bizonyos állatcsoportot, amelynek lábai a fejhez közel helyezkednek el.

Szófaja és helyesírása

melléknév

Példamondatok

1. A kisgyerek még mindig fejlábú jár, mert nemrég tanulta meg járni.
2. A cirkuszban láttam egy fejlábú bohócot, aki viccesen táncolt.
3. Az idős embernek már nehézséget jelentett a fejlábú járás, ezért segítségre szorult.
4. A boka sérülése miatt ideiglenesen fejlábú módon kellett járnia a sportolónak.
5. A halhatatlan hősnek minden problémát megoldó taktikája volt a fejlábú gondolkodás.
6. Az újonc rosszul kötötte be a cipőfűzőjét, ezért fejlábúnak tűnt az egész nap.
7. A színész különleges karaktert alakított, akinek része volt az állandóan fejlábú járás is.
8. Az állatkertben sok érdekes és furcsa lényt láthatunk, köztük olyat is, amelyik fejlábú ugrál.
9. A fiatal táncosnő gyönyörűen mozgott a színpadon, miközben fejlábú figura utánzatokat mutatott be.
10. Az óvodások között volt egy kisfiú, akinek természetes módon volt fejlábú járásmódja.

Rokonértelmű szavak

együgyű, buta, ostoba, hülye, tudatlan

Fonetikus átírás

[fɛjlɑːbuː]

Betűrendben közeli szavak

kritizal, zsortolodes, veszejt, szetszort, fapapucs, fejlabu, emelet, csobbanas, acelkek, gyokjel, kapucni,