fanfár

fanfár szó jelentése

A 'fanfár' szó a magyar nyelvben egy olyan zenészek által előadott, általában hangos és látványos zenei darabot jelent, melyet gyakran használnak ünnepi eseményeken, felvonulásokon, vagy sporteseményeken. A fanfárok általában rézfúvós hangszerekkel, dobokkal és más ütős hangszerekkel előadott zenék.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A 'fanfár' szó eredete a francia 'fanfare' szóból származik, melynek jelentése 'harsogó zene'. A szó kialakulásának pontos időpontjáról nincsenek megbízható információk, de feltehetően a középkorban alakult ki.

Szófaja és helyesírása

A 'fanfár' szó főnévként funkcionál a magyar nyelvben, helyesírása pedig így néz ki: fanfár.

Példamondatok

Példamondatok:
- A felvonulás indulása előtt a fanfárok már harsogni kezdtek.
- Az ünnepi megnyitón az első fanfár után kezdődött az ünnepi beszéd.
- A hadsereg parancsnoka csak akkor indította el a támadást, amikor a fanfárok elkezdtek játszani.

Rokonértelmű szavak

Rokonértelmű kifejezések: trombita, kürt, dobpergés, zenei előadás, zenekar.

Betűrendben közeli szavak

familiaritás, famulus, fan, fanatikus, fándli, fanfár, fantasztikus, fantázia, fantazmagória, fantom, fapofa,