disszonáns

disszonáns szó jelentése

A 'disszonáns' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A disszonáns egy olyan zenei vagy hangzásbeli kifejezés, amelynek hangok vagy akkordok olyan kombinációja, amelyek zavaróak, feszültek vagy kellemetlenek lehetnek a hallgató számára. A disszonancia ellentétben áll a konzonanciával, amely a harmonikusabb és kellemesebb hangzásokat jelenti. A disszonáns akkordok gyakran tartalmaznak feszült hangokat, amelyek zeneileg vagy érzelmi szempontból kihívást jelenthetnek. A disszonancia használata a zenei kompozíciókban segít kontrasztot teremteni és érzelmi hatást elérni. Azonban a disszonancia túlzott használata zavaró hatást is kelthet.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "disszonáns" szó eredetileg a latin "dissonans" igéből származik, ami annyit jelent, hogy "nem egyezik". A latin szó alapja pedig a "dis-" előtag, ami a "szét-" vagy "nem-" jelentésű, és a "sonans" ige, ami azt jelenti, hogy "hangzik". Tehát a "dissonans" alapvetően azt jelenti, hogy "nem egyező hangzású".

A kifejezés zenei kontextusban terjedt el. A diszonancia zenei értelemben akkor áll fenn, amikor két vagy több hangzat olyan kombinációja van, amelyek nem illeszkednek egymáshoz harmonikusan. Ez az összhanghiány adja a diszonancia fogalmát.

A disszonáns szó használata később átvitt értelemben is elterjedt más területeken. Például az irodalomban, művészetben vagy politikai kontextusban is használják a konfliktusokra vagy ellentmondásokra utalva.

Az "dissonans" szó tehát eredetileg a zenéből eredeztethető, de idővel más területekre is kiterjedt az alkalmazása.

Szófaja és helyesírása

melléknév

Példamondatok

1. A zenei darabban volt egy disszonáns hang, ami megzavarta a hallgatókat.
2. A két szín nem passzolt egymáshoz, disszonáns hatást keltve.
3. A kellemetlenül disszonáns hangok miatt nehéz volt koncentrálni a beszélgetésre.
4. Az öltözködése disszonáns volt a rendezvény stílusához képest.
5. A politikai véleménye miatt disszonánsnak tartották a társaságban.
6. Az elhangzott kijelentések olyan disszonáns érzéseket váltottak ki, hogy mindenki elnémult.
7. A képek és a fal színe közötti kontraszt olyan disszonáns hatást keltett, hogy nehéz volt ránézni.
8. Az előadó beszédstílusa disszonáns volt az általa közvetített üzenettel.
9. Az író erőszakos jelenetekkel tarkította a sztorit, ami disszonáns volt a többi cselekménnyel.
10. A csoport tagjai között gyakran előfordultak disszonáns vélemények, ami sokszor vitákhoz vezetett.

Rokonértelmű szavak

zajos, károgó, kellemetlen, feszültséget keltő, össze nem illő, ellentmondásos

Fonetikus átírás

/disszoˈnaːnʃ/

Betűrendben közeli szavak

disszidens, disszipáció, disszociáció, disszociatív, disszonancia, disszonáns, disztális, dísztávirat, disztímia, disztingvál, disztingvált,