disszociatív

disszociatív szó jelentése

A "disszociatív" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az alábbiak szerint értelmezhető: A disszociáció egy pszichológiai fogalom, amely a tudat állapotának felosztását, szétválását jelenti. A disszociatív zavarok olyan mentális rendellenességek, amelyek során a személy elveszíti az egységes tudatosságát, és részekre válik. Ez azt jelenti, hogy a személy képes lehet különböző identitásokat vagy személyiségjegyeket felvenni, amelyek különböző emlékeket, gondolkodásmódokat és viselkedési mintákat tartalmaznak. A disszociatív zavarok többek között a következők lehetnek: disszociatív identitászavar (korábban múltbeli személyiségzavar), disszociatív amnézia, depersonalizáció-derealizáció zavar stb. Ezenkívül, a "disszociatív" kifejezést más kontextusokban is használhatjuk. Például a kémia területén a disszociáció az egyes anyagok részekre történő szétbomlása lehet, míg az élettudományokban a disszociáció jelentheti sejtek vagy molekulák szétválasztását.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "disszociatív" szó eredetét és kialakulását az "disszociáció" szóból kell megértenünk. A "disszociáció" a latin "dissociare" igéből ered, amelynek jelentése "szétkapcsolni, szétszedni".

Ez az igéből képzett főnév, a "disszociáció", a 19. században terjedt el a tudományos körökben, különösen a kémia területén. A disszociáció fogalma arra utal, hogy egy vegyület vagy molekula különféle komponensekre bomlik vagy szétesik.

A pszichológiában a "disszociációs zavar" vagy egyszerűen a "disszociáció" kifejezés használata viszonylag újabb keletű. Ez a fogalom elsősorban az 1980-as években vált ismertté, amikor az amerikai pszichiátriai diagnosztikai kézikönyv (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders - DSM) bevezette a disszociatív identitászavart (korábban többszörös személyiségzavarnak nevezték).

Az "identitászavar" helyett azonban sokkal inkább azt hangsúlyozza ez a fogalom, hogy a disszociációs zavarok esetén a személyiség különböző részei, funkciói vagy emlékei különállóan működhetnek vagy érzékelhetők. A "disszociatív" jelző ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a zavart a személyiség részeinek vagy funkcióinak szétválasztása jellemezheti.

Összefoglalva, a "disszociatív" szó eredete és etimológiája a latin "dissociare" igére vezethető vissza, amelynek jelentése "szétválasztani". A pszichológiai kontextusban a "disszociatív" kifejezés az 1980-as években terjedt el a disszociációs zavarok leírására.

Szófaja és helyesírása

melléknév

Példamondatok

1. A disszociatív zavarok olyan mentális betegségek, amelyek során a személy elveszíti a kapcsolatot a valósággal.
2. Az emberek disszociatív reakciójukkal próbálnak menekülni a traumás események elől.
3. A disszociatív szindróma néha az emlékezetvesztés formájában jelentkezik.
4. Az erős stressz hatására néhány embernek disszociatív tünetei lehetnek, mint például az érzékvesztés vagy a testérzékelés zavara.
5. A disszociatív identitászavar azt jelenti, hogy egy személy különböző személyiségek között váltogat, amelyek különböző emlékekkel és viselkedéssel rendelkeznek.
6. Az orvosok disszociatív állapotban lévő betegeket gyakran próbálnak segíteni, hogy újra kapcsolódjanak a valósághoz és kezelni tudják az okozott traumát.
7. A disszociatív zavarok gyakran nehézséget okoznak a mindennapi életben, mivel befolyásolhatják az egyén munkáját, kapcsolatait és általános jólétét.

Rokonértelmű szavak

szétválasztó, elkülönítő, elhatároló, szétszakadó, elválasztódó, lelkileg elkülönülő

Fonetikus átírás

/di.sɔ.naː.tiːv/

Betűrendben közeli szavak

disszertáció, disszidál, disszidens, disszipáció, disszociáció, disszociatív, disszonancia, disszonáns, disztális, dísztávirat, disztímia,