bukolikus

bukolikus szó jelentése

A 'bukolikus' szó jelentése a magyar nyelvben olyan természeti környezetet, hangulatot vagy művészeti alkotást jelöl, amely a vidéki életforma nyugalmát és idilli szépségét idézi. A bukolikus fogalmához kapcsolódik az erdő, mező, patak vagy hegyvidék romantikus ábrázolása, amelyben az emberek és az állatok harmóniában élnek egymással. A bukolikus művek gyakran érzékenyek és líraiak, és gyakran összefüggnek a természet szeretetével és tiszteletével.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A 'bukolikus' szó görög eredetű, és eredetileg a pásztorokat jelentette. Az ókori görög irodalomban a bukolikus költészet a természetben élő pásztorok életét és szerelmi élményeit ábrázolta. A latin irodalomban Virgil Aeneis című eposzának negyedik könyve híres példája a bukolikus műfajnak.

Szófaja és helyesírása

A 'bukolikus' egy melléknév, amelynek helyesírása nem változik függőleges írásmódban sem. A szót hangsúlyosan ejtjük: bu-ko-li-kus.

Példamondatok

Példamondatok:
- A festményeken az életképesség jelenik meg, mintha egész tájakat elevenítettek volna fel egy bukolikus varázslattal.
- Az új film egy nagyon bukolikus hangulatú regény alapján készült.
- Az újságírók köztudottan szeretnek idilli bukolikus helyeken dolgozni.

Rokonértelmű szavak

Rokonértelmű kifejezések:

- vidéki

- falusi

- pastorális

- idillikus

- természeti

Betűrendben közeli szavak

bukkan, bukkanó, bükkerdő, bukógát, bukolika, bukolikus, buksi, buksza, buli, bulkesz, bulletin,