aulosz

aulosz szó jelentése

Az 'aulosz' egy ókori görög fúvós hangszer, amelyet a görög drámai játékok és az ünnepi események zenei kíséretére használtak. Általában kétféle aulosz volt: a nagyobb méretű, mélyebb hangokat adó "heteroaulosz" és a kisebb méretű, magasabb hangokat adó "syntonos aulosz". A hangszerre jellemző volt a kettős sípokból álló szerkezet, amelyeket egyszerre fújtak meg. A szó jelentése azonban idővel átváltott az ókori hangszerre utaló fogalomról a hozzá tartozó zenei stílusra is. Ma már az 'aulosz' szóval általában az ókori görög zenei kultúra egyik jellegzetes eleme, illetve ennek a stílusnak a hangzására utalunk. A 'aulosz' tehát egyfajta zenei fogalomként is használatos a magyar nyelvben.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

Az "aulosz" szó eredetét és kialakulását a görög nyelvből kell követnünk. Az "aulosz" az ókori görögök által használt, kettős sípokból álló fúvós hangszer neve volt.

Az "aulosz" szó etimológiája visszavezethető a görög "aulē" szóhoz, amelynek jelentése "udvar" vagy "udvarház". Az udvarban játszották ugyanis az auloszt, és valószínűleg innen kapta elnevezését is.

A hangszer eredete még régebbre nyúlik vissza az ókori Egyiptomba, ahol hasonló fúvós hangszereket használtak már kb. 5000 évvel ezelőtt is. Az ókori görögök azonban fejlesztették tovább ezt a hangszerfajtát, és nagyra értékelték a zenei képességeiket.

Az aulosz egy hosszú csövű hangszer volt, amelynek két oldalán kettős sípok voltak elhelyezve. A hangszer játékához fújásra volt szükség, és az ujjakkal történő fedés vagy kitárás szabályozta a hangokat.

Az auloszt gyakran használták az ókori görög drámákhoz és versenyekhez, valamint a szertartásokhoz és ünnepségekhez. Az auloszt az ókori görög művészek és zeneszerzők is nagyra értékelték, és fontos szerepet játszott a görög zenei kultúrában.

Az "aulosz" szó tehát eredetét és kialakulását a görög nyelvből és kultúrából meríti, és a hangszer nevének eredete az udvarban történő játékra utal.

Szófaja és helyesírása

szubstantívum

Példamondatok

1. Az aulosz az ókori görögök egyik legfontosabb hangszerének számított.
2. Az auloszt gyakran használták zenei előadásokhoz és istentiszteleteken is.
3. Aulosszal kísérték az ókori görög drámákat és tragédiákat.
4. Az aulosz egy fúvós hangszer, amelynek két hosszú sípja van.
5. Az aulosz játékához meglehetősen nagy légmennyiségre van szükség.
6. Az ókori olimpiai játékokon is gyakran használtak aulost a versenyzők motiválására és ünnepi események kíséretére.
7. Az aulosszal játszani meglehetősen nehéz művészet, amely hosszas gyakorlást igényel.
8. Az auloszt általában kettős síppárokban állították elő, hogy gazdagabb és többféle hangszínt lehessen elérni vele.
9. Aulosszal játszó művészeket nagyra becsültek az ókori görög társadalomban.
10. Ma már ritkán használnak aulost, de néhány hagyományőrző zenekar még mindig megtartotta ezt az ősi hangszerjátékot.

Rokonértelmű szavak

fuvola, síp, dudva, furulya

Fonetikus átírás

/ˈaʊlɔs/

Betűrendben közeli szavak

aszpik, asztrolabium, atm, atoll, audit, aulosz, aurea mediocritas, autodafe, azid, bababatyu, back office,