asszertivitás

asszertivitás szó jelentése

Az "asszertivitás" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az olyan kommunikációs és viselkedési stílust jelenti, amelyben egy személy határozottan és magabiztosan fejezi ki saját véleményét, érzéseit és igényeit, miközben mások jogait és érdekeit is tiszteletben tartja. Az asszertív személyek képesek hatékonyan kommunikálni, kifejezni szükségleteiket, álláspontjukat és megvédeni saját jogait anélkül, hogy másokat megsértenének vagy dominálnának. Az asszertivitás alapja a tisztelet, az empátia és az együttműködés. Az asszertív emberek képesek hatékonyan kifejezni igényeiket, nem félnek elutasítástól vagy konfliktustól, és elfogadják mások véleményét is. Nem hajlamosak passzív viselkedésre (pl. a véleményük elnyomása vagy elrejtése) vagy agresszióra (pl. erőszakos vagy manipulatív megközelítés). Ehelyett helyesen fejezik ki magukat, tiszteletben tartva másokat és magukat is. Az asszertív kommunikációban fontos az önkifejezés, az érzelmek őszintesége, a határok meghatározása és a konfliktusok kezelése. Az asszertív viselkedés segít abban, hogy másokkal tiszteletteljes és együttműködő módon kommunikáljunk, segít megőrizni az egészséges kapcsolatokat és elérni a személyes célokat.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "asszertivitás" szó a latin "assertio" szóból ered, ami "állítás" vagy "kijelentés" jelentést hordoz. Az angol nyelvben ez a kifejezés az 1950-es években jelent meg, és a pszichológiai és társas kommunikációs kontextusban használták először.

Az "assertio" latin szó eredete pedig a "asserere" igére vezethető vissza, ami azt jelenti, hogy "kijelenteni", "kimondani". Ez az igekötővel ellátott forma utal arra, hogy az általunk használt "asszertivitás" kifejezés az igéből képzett főnév. Az igének további jelentése lehet még "állítani", "bizonyítani" és "fenntartani".

Az asszertivitás fogalma pszichológiailag olyan kommunikációs stílust jelöl, amelyben egyén határozottan és magabiztosan fejezi ki saját véleményét, igényeit vagy álláspontját. Az asszertív emberek képesek hatékonyan kommunikálni másokkal anélkül, hogy megsértenék vagy alábecsülnék mások jogait és érzéseit.

A 'asszertivitás' szó tehát az általánosabb 'assertio' szóból fejlődött ki, és a pszichológiában való használata az 1950-es évektől terjedt el.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. Az asszertivitás segít abban, hogy határozottan és magabiztosan fejezzük ki az igényeinket.
2. Az asszertív emberek képesek hatékonyan kommunikálni másokkal, anélkül hogy megsértenék vagy megaláznák őket.
3. Az asszertivitás fontos készség a konfliktusok kezelésében, mivel segít megőrizni a tiszteletet és az együttműködést másokkal.
4. Az asszertív személyek nyíltan és őszintén nyilvánítják ki a véleményüket, még akkor is, ha az eltér a többségétől.
5. Az asszertív viselkedés segít elkerülni a passzív-agresszív vagy agresszív reakciókat egy adott helyzetben.
6. Az asszertivitás kulcsfontosságú ahhoz, hogy hatékonyan álljunk ki magunkért és ne hagyjuk, hogy mások manipuláljanak vagy visszaéljenek velünk.
7. Az asszertív emberek képesek határozottan és hatékonyan kifejezni az érzéseiket és igényeiket anélkül, hogy másokat megbántanának vagy megsértődnének.
8. Az asszertivitás segít abban, hogy megfelelő határokat állítsunk fel másokkal való kapcsolatainkban, és elkerüljük a kiégést vagy túlzott terhelést.
9. Az asszertív viselkedés segít abban, hogy magabiztosan és hatékonyan képviseljük az érdekeinket a munkahelyi vagy személyes életünkben.
10. Az asszertivitás fejlesztése fontos ahhoz, hogy megerősítsük önbecsülésünket és jobban megértsük saját igényeinket és vágyainkat.

Rokonértelmű szavak

magabiztosság, határozottság, öntudatosság, önállóság, önmegvalósítás

Fonetikus átírás

[ˈɒsɛrtivitaːʃ]

Betűrendben közeli szavak

aszkézis, aszociális, ászok, asszaszin, asszertív, asszertivitás, asszimiláció, asszimilál, asszisztál, asszisztencia, asszisztens,