szumma

szumma szó jelentése

A 'szumma' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A 'szumma' egy latin eredetű kifejezés, melynek jelentése összefoglalás, summázás vagy összesítés. A magyar nyelvben a 'szumma' több jelentéssel is rendelkezik attól függően, hogy milyen kontextusban használjuk. 1. Általános értelemben a 'szumma' egy mű vagy írás lényegét, legfontosabb gondolatait tartalmazó összefoglalást jelenthet. Példa: Olvastam a könyvet, de csak a szumma alapján tudom miről szól. 2. Jogi értelemben a 'szumma' egy jogeset vagy jogi probléma lényegét, alapvető elemzését és megoldását tartalmazó írás lehet. Példa: Az ügyvéd elkészítette az ügy szummáját a bíróságnak. 3. Vallási értelemben a 'szumma' egy katolikus teológiai műfajt jelölhet, amelyben egy adott témát részletesen tárgyalnak és elemezik. Példa: Az egyházi doktorok közül sokan híresek voltak teológiai summáikról. Összességében a 'szumma' szó jelenti az összefoglalást, legfontosabb részt vagy lényeget egy adott dologban vagy témában.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "szumma" szó eredete a latin "summa" szóból származik, ami jelentése szerint "összeg" vagy "teljes". Ez a latin szó eredetileg egy főnév volt, de a középkorban átvette a jelző szerepét is.

A latin "summa" szó azonban tovább nyúlik vissza az ókori görög nyelvbe, ahol az "ómnumi" igéből fejlődött ki. Az "ómnumi" jelentése "foglal össze", "összegyűjt", és ebből alakult ki a görög nyelvben is a jelzőként használt "soma" szó, ami jelentése szerint "test".

A latin "summa" szóra a középkorban építették rá azt a jelentést, hogy egy művet vagy témát röviden és tömören összefoglalja, vagyis egyfajta összegzés. Így vált a "szumma" szó az egyik legfontosabb fogalommá az egyházi és filozófiai művek címeként.

A magyar nyelvben a "szumma" szót elsősorban az egyházi és filozófiai művek összefoglalására használják, de más területeken is előfordul.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A szumma az a központi gondolat, ami összefoglalja az egész elméletet.
2. A filozófiai szakkönyvnek csak a szumma részét kellett elolvasnom.
3. A tudós egy rövid szummát írt a kutatása eredményeiről.
4. Az előadás végén a professzor egy rövid szumma formájában ismételte át a legfontosabb tételeket.
5. Az esszében a szumma feladata az volt, hogy összefoglalja és értelmezze a szerző gondolatait.
6. A történelemórán tanultuk meg, hogyan készítsünk szummat a hosszú leckékből.
7. A jogi dokumentumok nagy része egy hosszú szummából áll, amely tartalmazza az alapvető információkat és követelményeket.
8. Az újság címlapján olvasható szumma adott röviden tájékoztatást a nap legfontosabb eseményeiről.
9. Az ügyvédek gyakran írnak jogi szummákat, hogy segítsék ügyfeleiket az esetük megértésében.
10. Az összetett matematikai képletnek csak a szumma részét kellett kiszámolnom.

Rokonértelmű szavak

összeg, teljesítmény, végeredmény, totalitás, eredményesség

Fonetikus átírás

[suːmːɒ]

Betűrendben közeli szavak

sztalin gyertya, sztepptanc, sztereotip, sztochasztika, szukkot, szumma, szunna, szup, szusza, taborita, tacepao,