osztrakiszmosz

osztrakiszmosz szó jelentése

Az "osztrakiszmosz" egy olyan kifejezés, amelyet a magyar nyelvben ritkábban használnak. A szó eredete az ógörög "osztragismós" szóból származik, ami annyit jelent, hogy elítélés vagy kitagadás. A magyar nyelvben az "osztrakiszmosz" fogalma a politikai életben és társadalomban használatos. Ez egy olyan folyamatot jelöl, amikor egy politikust vagy közszereplőt távolítanak el a hatalomból vagy kizárják a közösségből. Általában demokratikus környezetekben fordul elő, amikor a közösség tagjai gyűlést tartanak és szavaznak arról, hogy ki legyen kizárva vagy kitagadva. Az eljáráshoz általában speciális szavazólapokat használnak, amelyeken a neveket írják fel, majd ezeket ledobálják egy urnába. Az "osztrakiszmosz" tehát egy olyan demokratikus gyakorlatot jelent, amely lehetőséget ad a közösségnek arra, hogy megváltoztassák vagy megszüntessék egy politikus vagy közszereplő hatalmát vagy tagságát.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

Az "osztrakiszmosz" szó eredete és kialakulása görög eredetre vezethető vissza. A szó két görög szóból tevődik össze: "ostrakon", ami "cserepedényt" vagy "kagylót" jelent, valamint "kineo", ami "mozgatni" vagy "kiűzni" jelent.

Az ókori Görögországban az ostrakonokat használták arra, hogy politikai ellenfeleket vagy veszélyes személyeket távol tartsanak a városállamtól. Az emberek nevét vagy jellemzőit írták fel az ostrakonokra, majd ezeket a cserepedényeket bedobták egy urnába. Ha valaki 600 vagy több szavazatot kapott, akkor 10 évre kiűzték Athénből.

Az "osztrakiszmosz" kifejezést először Héródotos, az ókori görög történetíró használta a Kr.e. 5. században. Az ostrakiszmoszt a demokratikus hatalomgyakorlás egy formájaként említette, ami lehetővé tette az embereknek, hogy politikai befolyásukat gyakorolják és távol tartsák az esetlegesen veszélyesnek tartott politikusokat.

Ezt a kifejezést később átvették más nyelvek, így például a latinban "ostracismus" formájában, majd onnan továbbterjedt az európai nyelvekbe.

Az "osztrakiszmosz" szó tehát eredetileg az ókori görög demokráciában használt kiűzetési eljárást jelölte, de ma már átvitt értelemben használják a politikai vagy társadalmi kirekesztésre utalva.

Szófaja és helyesírása

szubstantívum

Példamondatok

1. Az osztrakiszmosz egy irodalmi eszköz, amelyben a szavak végén hasonló hangzású mássalhangzók váltják egymást.
2. A versírás során gyakran használják az osztrakiszmoszt, hogy fokozzák a szöveg zeneiségét és ritmusát.
3. Az osztrakiszmosz lehetővé teszi a szavak játékos és zenei összekapcsolását egy költeményben.
4. Egyik kedvenc költőm mestere az osztrakiszmosznak, melynek segítségével varázslatos dallamot teremt verseiben.
5. A két szó közötti osztrakiszmosz megadja a rím hatását, anélkül hogy a szavaknak ugyanazoknak kellene lenniük.
6. Az osztrakiszmosz olyan művészi eszköz, amelyet a költők gyakran alkalmaznak a kreativitásuk kifejezésére.

Rokonértelmű szavak

összhangzószó, zengőhangzós szó, azonos hangrendű szó

Fonetikus átírás

[ˈostrɑtɑkismos]

Betűrendben közeli szavak

oszteoporózis, osztják, ösztön, ösztövér, osztracizmus, osztrakiszmosz, ötlet, otoszkóp, ötperces, otromba, ott,