melankólia

melankólia szó jelentése

A "melankólia" szó jelentése a magyar nyelvben a következő: 1. Fogalom: A melankólia egy pszichológiai és érzelmi állapot, melyet általában szomorúság, levertség, reménytelenség és bánat jellemzi. Gyakran társul hozzá a lehangoltság érzése, a motiváció hiánya és az érdeklődés elvesztése. A melankóliát gyakran összekeverik a depresszióval, azonban van némi különbség a két állapot között. A melankóliás emberek általában mély gondolatokba merülnek el, hajlamosak az önsajnálatra és az intenzív érzelmekre. 2. Szóösszetétel: A "melankólia" szó eredete a görög "melas" (fekete) és "kholé" (epe) szavakból ered, így jelentése szorosan kapcsolódik az epefolyadékhoz. Régen úgy tartották, hogy a melankóliának testi okai is lehetnek, például az epe túlzott jelenléte vagy egyensúlyhiánya.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "melankólia" szó eredete és kialakulása az ókori görög orvosi és filozófiai gondolkodásra vezethető vissza. A szó görög eredetű, és a "melas" (sötét) és "kholé" (epe) szavak összetételéből származik. Az ókori görögök ugyanis úgy hitték, hogy az emberi testben négy alapvető testnedv (húgy, vérfolyadék, sárga epe és fekete epe) található, amelyek egyensúlyban tartása meghatározza az egészséget.

A melankólia kifejezést azokra a tünetekre használták, amelyeket a fekete epének tulajdonítottak. Úgy vélték, hogy ha valaki túl sok fekete epevel rendelkezik, akkor szomorú hangulat, elszigeteltség, depresszió és mentális zavarok jelentkezhetnek nála.

Az ókori görögök elméletei továbbfejlődtek a középkorban, amikor a keresztény teológia is befolyásolta a melankólia fogalmát. Ekkor már nemcsak testi betegségnek tekintették, hanem lelki vagy szellemi problémáknak is. A melankólia gyakran kapcsolódott a kreativitáshoz és a zsenialitáshoz, és sok művész, író és gondolkodó azonosította magát ezzel a fogalommal.

Az etimológiai útja során a "melankólia" szó átkerült a latinba is, majd onnan a középkori latinból az angol nyelvbe. A mai napig használjuk ezt a szót, amelynek jelentése megtartotta eredeti értelmét: egy sötét, depressziós hangulatot vagy lelkiállapotot jelöl.

Szófaja és helyesírása

melankólia: főnév

Példamondatok

1. A melankólia az elmúlt hetekben fokozatosan eluralkodott rajtam.
2. A melankólia sűrű ködében járkálok, képtelen vagyok kilábalni belőle.
3. Az őszi időjárás hatására gyakran hajlamos vagyok a melankóliára.
4. Szeretem néha átadni magam a melankólia hangulatának és elmerülni saját gondolataimban.
5. A melankólia mélyebb érzéseket és gondolatokat hoz elő belőlem.
6. Az alkonyat mindig melankolikus hangulatot kelt bennem.
7. Egy-egy szomorú dal hallgatása segít kifejezni a melankóliát, amit érzek.
8. Néha csak úgy átölel a melankólia, és nem tudom, hogy mi váltotta ki.
9. A távoli emlékek felidézése gyakran hozza elő belőlem a melankóliát.
10. Az őszi falevelek hullása mindig valami szomorút idéz elő bennem, egyfajta melankóliát.

Rokonértelmű szavak

szomorúság, bánat, szomorkás hangulat, levertség, depresszió

Fonetikus átírás

/mɛlɒŋkoːliɒ/

Betűrendben közeli szavak

meiózis, mekkora, méla, melák, melanizmus, melankólia, melankolikus, melanóma, melasz, meleg, melence,