kantor

kantor szó jelentése

A "kántor" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben a következő: A kántor egyházi tevékenységet végző személy, aki az istentiszteleteken, liturgiákon vezeti és énekli a vallási énekeket. A kántor hagyományosan fontos szerepet tölt be a zsinagógákban, templomokban és egyéb vallási közösségekben. Feladata közé tartozik az énekek megtanítása, az éneklés irányítása, valamint az orgonajáték vagy más hangszeres kíséret elvégzése. A kántor képzett és tapasztalt énekes, gyakran rendelkezik zenei végzettséggel vagy speciális szakirányú képzéssel. Ő felelős az istentiszteletek hangulatának megteremtéséért, az énekek minőségéért és azok megfelelő interpretációjáért. A kántori tevékenység hosszú történetre nyúlik vissza, és fontos része a vallási hagyományoknak és kultúrának. A kántorok gyakran előkelő pozícióban állnak a vallási közösségben, és megbecsülést élveznek a hitközség tagjai között.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "kántor" szó eredete a latin "cantor" szóból származik, ami azt jelenti, hogy énekes. Eredetileg a katolikus egyházban a kántor a templomi énekek vezetője volt, azaz egyfajta énekvezető.

A "cantor" szó maga is az ókori Rómában használt "canere" igéből ered, ami azt jelenti, hogy énekelni. Az "cantor" tehát egy olyan személyt jelentett, aki énekelt vagy énekeket vezetett.

A középkorban a kántorok fontos szerepet töltöttek be az egyházi ceremóniák során. Ők voltak felelősek az egyházi énekek megtanításáért és vezetéséért. Emellett a templomokban gyakran tanították a gyerekeket is, hogy így biztosítsák az újabb generációk ismereteit és képességeit az egyházi zenéről.

Az idők folyamán a kántorok fogalmának jelentése kibővült és más vallásokban és zenei kontextusokban is használják ezt a szót. Jelenleg a kántor általában olyan személyt jelöl, aki vezeti az éneket egy vallási vagy zenei csoportban, intézményben vagy közösségben.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A kántor a templomban énekelt a vasárnapi misén.
2. A kántor megszólaltatta a hangszert a zsinagógában.
3. A kántor mély és erőteljes hangja lenyűgözte az embereket.
4. Az egyetemen egy kántor tanította nekünk az éneklést.
5. A kántor segített a gyerekeknek megtanulni az istentisztelet dalait.
6. A kántor vezényelte az énekkart a karácsonyi koncerten.
7. A kántor hagyományos zenei darabokat adott elő a koncertjén.
8. A falubeli kántor minden vasárnap zenével töltötte meg az istentiszteletet.
9. A kántor szép szoprán hanggal rendelkezett és kitűnően énekelt.
10. A fiatal lány elhatározta, hogy kántorrá válik, mert szeretett volna másokat is megérinteni a zenéjével.

Rokonértelmű szavak

énekmondó, kórusvezető, énekes, kórushozó, kántáló

Fonetikus átírás

/kɑ́ntor/

Betűrendben közeli szavak

din, harsona, serules, kalauz, bracsa, kantor, mufog, csillagfeny, puttonyos, haduzenet, kopor,