konnotatív

konnotatív szó jelentése

A 'konnotatív' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az alábbiak szerint adható meg: A konnotatív szó az információelméletben és a kommunikációban használt fogalom, amely egy szónak vagy kifejezésnek azt a jelentését jelöli, amelyet nem közvetlenül, hanem valamilyen asszociációs kapcsolat révén kapcsolunk hozzá. Ez az asszociációs kapcsolat lehet érzelmi, kulturális, társadalmi vagy egyéb jellegű. A konnotatív jelentés tehát olyan képzeteket és érzéseket hordoz magában, amelyek nem feltétlenül következnek logikailag vagy szemantikailag a szó denotatív (szótári) jelentéséből. Például a "haza" szó denotatív jelentése az ország, amelyben valaki él. Azonban ez a szó konnotatív jelentésében sokkal többet is kifejezhet: pl. hazafiságot, szeretetet az adott ország iránt, nosztalgiát vagy büszkeséget. Egy másik példa lehet a "macska" szó, amelynek denotatív jelentése egy bizonyos állatfajtát takar. konnotatív értelmezésben azonban ez a szó még asszociálható a függetlenséggel, a ravaszsággal vagy éppen a szőrös állatok szeretetével. A konnotatív jelentés fontos szerepet játszik a nyelvhasználatban és a kommunikációban, mivel lehetőséget ad a szavak és kifejezések gazdagabb értelmezésére, valamint az érzelmek, asszociációk és társadalmi kontextusok kifejezésére.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "konnotatív" szó a "konnotáció" kifejezésből ered. A "konnotáció" szóváltozatai már az ókori görögben is használatosak voltak, ahol a "konnotáció" (κοννοτάω) jelentése "együtt mondok, hozzárendelek" volt.

A "konnotatív" szó kialakulása a középkori logikához és nyelvfilozófiához kapcsolódik. A középkorban a szemantika és a nyelvhasználat elemzésekor felmerült az igék és főnevek különböző jelentésrétegeinek vizsgálata. Ezt az elemzést nevezték konnotációnak, és később a konnotatív szóval jelölték.

Az etimológiai eredetét tekintve a "konnotatív" szó összetett szóból áll, amelynek elemei a latin "con-" és "-notare" szavak. A "con-" előtag jelentése 'együtt', 'közös', míg a "-notare" ige jelentése 'jelöl' vagy 'megjelöl'. Tehát a "konnotatív" szó jelentése valami olyasmi, ami közös vagy együtt megjelöl.

A konnotatív szó jelenlegi használata elsősorban a nyelvészet területén terjedt el, és olyan jelentéssel bír, amely a szavak vagy kifejezések mellékértelmére vagy asszociációira utal. Például egy szó konnotatív jelentése lehet az érzelmi vagy társadalmi asszociációk, amelyeket a szó felidézhet egy adott közösségben vagy kultúrában.

Szófaja és helyesírása

melléknév

Példamondatok

1. A konnotatív jelentése a szó szoros értelmezésétől eltérő, átvitt vagy jelképes jelentést hordoz.
2. Egyes szavaknak erős konnotatív töltése van, amelyekkel pozitív vagy negatív érzelmeket társítunk.
3. A versírás során gyakran használok olyan szavakat, amelyeknek erős konnotatív hatása van a vers hangulatára.
4. Az irodalomban a konnotatív jelentés gyakran segít a szerzőnek kifejezni a mélyebb érzelmeket és gondolatokat.
5. Az egyes nyelvekben vannak olyan szavak, amelyeknek nincs pontos magyar megfelelője, mert hiányzik belőlük az eredeti nyelv konnotatív töltése.
6. A reklámokban gyakran használnak olyan szavakat vagy képeket, amelyeknek erős konnotációja van, hogy befolyásolják a vásárlók döntéseit.
7. A költői képek és hasonlatok sokszor nagyon erős konnotatív hatást fejtenek ki az olvasóra.
8. Az egyik félreértés oka az volt, hogy nem vettük figyelembe a szavainkban rejlő konnotációkat és csak a szó szoros értelmét néztük.

Rokonértelmű szavak

másodlagos, mellékes, utaló, asszociatív

Fonetikus átírás

[kon-nota-tív]

Betűrendben közeli szavak

konkurencia, konkurrens, konkvisztádor, konnektivitás, konnotáció, konnotatív, konok, konspiráció, konspirál, konstans, konstatáció,