jobbra-balra
jobbra-balra szó jelentése
A "jobbra-balra" kifejezés a magyar nyelvben egy irányt jelöl, ami a jobb és bal oldalak között mozgást vagy elhelyezkedést jelent. Általában az ember vagy tárgy elmozdulását vagy elhelyezkedését írja le a térben. A "jobbra-balra" szó használható szó szerinti értelemben is, amikor valaki valamelyik oldalra mozdul vagy fordul. Például: "Jobbra balra néztem, de nem találtam meg a kulcsot." Emellett a "jobbra-balra" kifejezést gyakran használjuk átvitt értelemben is, amikor valaki bizonytalanságban van, vagy nem tudja pontosan, melyik irányba induljon. Például: "Elkéstem a buszról, most jobbra-balra futok, hogy megtaláljam az útvonalat." Ezenkívül a "jobbra-balra" kifejezést használjuk még utasításokban is, amikor valakit útbaigazítunk. Például: "A bolt az utolsó kereszteződésnél van. Ott fordulj jobbra és menj egyenesen tovább. Aztán balra lesz a parkoló." Összességében a "jobbra-balra" szó jelentése és fogalma tehát az irányokat és mozgást írja le a térben, legyen az szó szerinti vagy átvitt értelemben.
Értékeld a meghatározást!
A szó eredetete, etimológiája
A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!
A "jobbra-balra" kifejezés a magyar nyelvben egy irányt jelöl, azaz jobb és bal irányt egyaránt.
Az eredete és kialakulása visszavezethető a középkori Magyarországra. A "jobbra-balra" szókapcsolat valószínűleg a középkori lovagi kultúrából ered, amikor a lovasok harc közben tájékozódni szerettek volna, hogy hol találhatják meg az ellenséget vagy milyen irányban kell elmenekülniük. A lovasok azért választották ezt a kifejezést, mert könnyebb volt megjegyezniük és használniuk a lovaglás közben.
Az etimológiai elemzés szerint, a "jobbra" szó eredete valószínűleg a török nyelvből származik, ahol a "jobról" jelentése "helyes", "jó". A "balra" szó pedig vélhetően az ómagyar nyelvből eredeztethető, amelyben "bal" jelentése "rossz".
Összességében tehát a "jobbra-balra" kifejezés eredete és kialakulása több tényezőre vezethető vissza, beleértve a középkori lovagi kultúrát és a nyelvi kölcsönhatásokat is.
Betűrendben közeli szavak
immel-ammal, irgum-burgum, itt-ott, ityeg-fityeg, Janus-arcú, jobbra-balra, jovo-meno, kako-, kata-, kisebb-nagyobb, kivul-belul,