jellem

jellem szó jelentése

A 'jellem' szó a magyar nyelvben az egyén sajátosságait, belső tulajdonságait jelenti, vagyis azt, hogy valaki milyen emberi jellemvonásokkal rendelkezik. A jellem fogalmához kapcsolódik az erkölcsiség, az etika és a normák is.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A szó eredete a latin 'caro' szóból származik, ami testet jelent. A középkorban a 'caro' szóból alakult ki a 'caracter' szó, amelynek jelentése betűtípus volt. Ezután került átvitt értelemben használatba a karakter szó, ami végül a magyar nyelvben jellemet jelent.

Szófaja és helyesírása

A 'jellem' szó főnév, helyesírása pedig így hangzik: jellem.

Példamondatok

Példamondatok:
- Az őszinteség és becsületesség fontos része volt nagyapám jellemének.
- A sportolók kemény munkájukkal és kitartásukkal erősítik a jellemüket.
- Az iskolai oktatásnak fontos feladata az etikus és erkölcsös jellemformálás.

Rokonértelmű szavak

Rokonértelmű kifejezések:

- karakter

- tulajdonság

- habitus

- viselkedés

- egyéniség

Betűrendben közeli szavak

jelentkező, jelentős, jeles , jelige, jelkép, jellem, jellemez, jellemkomikum, jellemrajz, jellemtelen, jellemvonás,