fonev

fonev szó jelentése

A 'főnév' a magyar nyelvtanban egyike a szófajoknak. A főnév olyan szó, amely valamit megnevez, vagyis tárgyat, élőlényt, helyet, időpontot, eseményt vagy fogalmat jelöl. A főnevek többnyire önállóan használhatók mondatban, de előfordulhatnak határozószóval vagy határozatlan névelővel is. Példák a főnevekre: - asztal - kutya - Budapest - reggel - születésnap - szeretet A főneveket különböző tulajdonságok alapján csoportosíthatjuk, például közös és saját nevekre. A közös név egy általánosabb dolgot jelöl (pl. kutya), míg a saját név egy konkrét dologra utal (pl. Bello). A főneveket többes számban is használhatjuk, azaz megadhatják ugyanazt a dolgot több példányban (pl. kutyák). A főnévnek többféle ragozási formája is van a magyar nyelvben. Ezek közé tartozik a számragozás (egyedüli vagy többes szám), a névalakítás (birtokos ragok hozzáfűzése) és az esetenkénti ragozás (az esetragok használata).

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "főnév" kifejezés a magyar nyelvben használt fogalom, amely a szókategóriákat jelöli. A "fő" jelentése itt a legfontosabb, legmagasabb rangú, míg a "név" azokra a szavakra utal, amelyek valamit neveznek meg.

Az eredete és kialakulása szorosan összefügg a nyelvészettel, az etimológiával és a nyelvtörténettel. A főnév fogalmának kialakulása az egyes nyelvek fejlődésével függ össze.

A magyarban a főnév fogalmát már régebbi időkből ismerjük, és a nyelvtani rendszerezésben is fontos szerepet tölt be. Az etimológiai vizsgálatok szerint a főnév eredete vélhetően az ómagyar korba vezethető vissza. A korai magyar nyelvben nem voltak megkülönböztetve a névszavak különböző típusai, de az idővel kialakult egy olyan rendszer, amelyben kiemelkedett és különleges helyzetbe került ez a szófaj.

Az "eredet" vagy "kialakulás" pontosan nem definiálható, mivel a nyelvek fejlődése folyamatos és dinamikus folyamat. Az etimológiai kutatások azonban igyekeznek rekonstruálni a szavak eredetét, gyökereit és változásait.

Összességében a "főnév" szó eredete és kialakulása korai magyar nyelvi időkre vezethető vissza, amikor a névszavak különböző típusai közötti különbséget kezdték elérni.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A főnév mindig nagy kezdőbetűvel kezdődik.
2. Az állatok neveként is szolgálhatnak főnevek.
3. A főnév a mondatban általában alany vagy tárgy szerepét tölti be.
4. A magyar nyelvben a főneveknek több különböző alakja lehet.
5. A főnév a szófajok közül az egyik legfontosabb.
6. Gyakran használunk határozott vagy határozatlan névelőt a főnév előtt.
7. A főnevek lehetnek egyszerűek vagy összetettek is.
8. Ha valami megjelölésére használjuk, a főnév általában megszámolható.
9. A főnevek lehetnek konkrét vagy absztrakt fogalmak nevei.
10. Az anyanyelvi beszélők könnyen felismerik és használják a különböző főneveket a kommunikáció során.

Rokonértelmű szavak

substantivum, névszó, igenevek, nevek

Fonetikus átírás

/'føːneːv/

Betűrendben közeli szavak

tet, levego, maki, elore, huncutka, fonev, boldog, szelkakas, sotetseg, szallito, orokmozgo,