elégtétel

elégtétel szó jelentése

Az 'elégtétel' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az elégedettség, a megnyugvás érzése, amely akkor jön létre, ha valaki elért egy célt, vagy elégedett valamivel. Az elégtétel lehet anyagi, erkölcsi vagy érzelmi.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A szó eredete a latin 'satis facere' kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy kielégít, megfelelően teljesít. Az első magyar nyelvű feljegyzése 1756-ból származik.

Szófaja és helyesírása

Az 'elégtétel' szó főnévi igenévraggal rendelkezik, helyesírása pedig az 'e' betű duplázásával írandó.

Példamondatok

Példamondatok:
- Az elégtétel érzése töltötte el a srácot, amikor átadta az anyjának az ajándékát.
- A sportolók gyakran kergetik az elégtételt, hogy jobbak legyenek a versenyeken.
- Az igazságosság elérésére törekedve sokan csak akkor érzik megnyugvást és elégtételt, ha az elkövetett bűncselekményekért felelősségre vonják a tetteseket.

Rokonértelmű szavak

Rokonértelmű kifejezések: öröm, boldogság, megnyugvás, kielégülés.

Betűrendben közeli szavak

elégedett, eléggé, elégia, elégikus, elégséges, elégtétel, elegy, eleinte, elektív mutizmus, elektív_mutizmus, elektor,