elégia

elégia szó jelentése

Az "elégia" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: Az "elégia" egy lírai műfaj, amely a bánatot, fájdalmat és veszteséget kifejező verseknek vagy daloknak a neve. Az elégia általában szomorú, gyászos hangulatot közvetít, és olyan témákat dolgoz fel, mint a szeretett személy elvesztése, a távoli múlt vagy a múló idő. Az elégia eredetileg az ókori görög irodalomból származik, ahol főként temetői énekek vagy ravatalozási dalok formájában volt jelen. A műfaj később elterjedt a római irodalomban is, ahol Virgil és Ovidius is írt elégiai verseket. A magyar irodalomban az elégia jelentős szerepet játszott a romantika idején. Szerzők, mint Berzsenyi Dániel vagy Petőfi Sándor írtak sok elégiai verset, amelyekben gyakran fejezték ki az elvesztett boldogság vagy a halál okozta fájdalmat. Az elégia ma is népszerű műfaj a költészetben és zenében. Gyakran használják kiemelni az érzelmek mélységét és intenzitását, valamint a múlt iránti nosztalgiát vagy az elmúlás érzését.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "elégia" szó eredetileg ógörög eredetű, és az "elegeia" szóból származik. Az "elegeia" eredeti jelentése a gyászdal vagy panaszének volt. Ezt a műfajt Arkeszilaosz, az ókori görög költő fejlesztette ki, és alkalmazta szerelmi bánat kifejezésére is.

Az "elegeia" szó valószínűleg a "lamentum" latin szóból származik, ami gyászéneket vagy siratóéneket jelent. Az "elegeia" továbbfejlődött a latin nyelvben, és az angolban "elegy" formájában vált ismertté.

Az elegikus költészetet leginkább a görög költő, Tibullus tette híressé Rómában az i.e. 1. században. A római költészetben az elegikus műfajt olyan költők is alkalmazták, mint Ovidius és Propertius.

Az "elégia" szó tehát eredetileg egy siratódalra utalt, de később átvette az elegikus versformát, amelyben a fájdalommal és gyászzal teli hangulat dominál.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. Az elégia a szomorúság és veszteség kifejezésének egyik műfaja.
2. A költő mély elégia hangvételű verseiben gyászolja elvesztett szerelmét.
3. Az elégia a görög irodalomban kezdett elterjedni, majd a római költészetben is nagy népszerűségnek örvendett.
4. Az elégia sajátos hangulatot teremt, melyben fájdalom és bánat keveredik.
5. A modern irodalomban is sokszor alkalmazzák az elégia formáját, hogy kifejezzék személyes vagy társadalmi veszteségeket.
6. A fiatal költő elsőként írt elégia témájú verset, amelyben apja halálát gyászolta.
7. Az elégia a zenei és költészeti műfajokban is megtalálható, például Chopin egyik zongoradarabja is elégiai hangvételű.
8. Az elégia az érzelmekre hatva képes átadni a bánat és veszteség mélységeit.
9. A középkorban az elégia különösen népszerű volt a vallásos témájú versek között, melyekben a hívők gyászolták Jézus Krisztus szenvedéseit.
10. A klasszikus görög irodalom egyik legismertebb elégia költője Simonides volt, aki számos versében fejezte ki a szerelmi és halállal kapcsolatos érzéseit.

Rokonértelmű szavak

bús dal, gyászdal, siratóének, szomorú vers

Fonetikus átírás

[ɛˈleːɡiɒ]

Betűrendben közeli szavak

elég , elegáns, elégedetlenség, elégedett, eléggé, elégia, elégikus, elégséges, elégtétel, elegy, eleinte,