deklináció

deklináció szó jelentése

A 'deklináció' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az alábbiak szerint adható meg: Jelentése: A deklináció a főnévi és melléknévi szavak ragozásának rendszere, mely kifejezi azoknak a személyeknek, számoknak, eseteknek és névmódoknak a változását, amelyekkel egy adott szókapcsolatban vagy mondatban kapcsolatba kerülhetnek. Fogalma: A deklináció a nyelvtani kategóriák egyike, amely során a főnév vagy melléknév alakjai (ragozott formái) változnak az esetek, számok és névmódok szerint. A deklináció során a különböző alakok segítségével fejezzük ki a tárgyak, helyzetek vagy tulajdonságok viszonyát. A magyar nyelvben többféle deklinációs rendszer létezik (pl. -a/-e/-o, -i/-e/-ö), amelyek alapján az adott szavakat ragozzuk. A deklináció alapvetően három fő részből áll: az alanyesetből (ki? mi?), a tárgyesetből (kit? mit?) és az állítmányesetből (kivel? miről?). Ezeknek az eseteknek a változásai alapján különböző ragozási rendszerek jönnek létre, amelyek meghatározzák a szavak alakjait a mondatban. A deklináció tehát fontos nyelvtani jelenség, amely segít megérteni és helyesen használni a magyar nyelvben a főneveket és mellékneveket.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "deklináció" szó eredete a latin "declinatio" kifejezésre vezethető vissza. Ez a szó a "declinare" igéből ered, ami azt jelenti, hogy "lehajol", "elfordul" vagy "elhajlik". A deklináció tehát eredetileg a lehajlást vagy elfordulást jelentette.

A középkori latinban a deklináció olyan nyelvtani fogalommá vált, amely az igék és főnevek szótani alakjainak rendszerét írta le. A deklinációk a szavak névelőségét (a főneveknél), illetve az időt és módosulásokat (az igéknél) határozzák meg.

Az angol nyelvben a "deklináció" kifejezést általában az angol grammatika tanulmányozása során használják, hogy leírják az igék és főnevek alakjainak változásait. Az etimológiai értelemben vett eredet mellett tehát ezért fontos említeni az angol nyelvű használatát is.

Szófaja és helyesírása

számnév

Példamondatok

1. A latin nyelvben a főneveknek és mellékneveknek is a deklináció szerint kell igézni.
2. A német nyelvben a deklináció határozza meg az alanyragok és tárgyrágok formáját.
3. A magyar nyelvben viszonylag egyszerűbb a deklináció, hiszen csak néhány szó esetén változik az alakjuk.
4. Az orosz nyelvben hét különböző deklinációs csoport van, amelyek szerint az igeneveket kell ragozni.
5. Az angol nyelvben nincs igazi deklináció, csak néhány kivételtől eltekintve nem változnak a szavak alakjai az esetek szerint.
6. A deklináció segít az idegen nyelvek tanulásában, hiszen meghatározza, hogy milyen formákban kell használni a szavakat.
7. A régi időkben a magyarban is többféle deklináció létezett, amelyek azóta már elavultak vagy összeolvadtak egymással.

Rokonértelmű szavak

hanyattesés, hanyatlás, hanyadás, hanyatlik, hanyatlódás

Fonetikus átírás

[dɛklinˈaːtsioː]

Betűrendben közeli szavak

dekatlon, deklaráció, deklarál, deklaratív, dekli, deklináció, dekoltázs, dekompenzáció, dekompresszió, dekoncentráció, dekontaminálás,