blockflöte

blockflöte szó jelentése

A "blockflöte" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben a következő: A "blockflöte" (ejtsd: blok-flöte) egy német eredetű szó, melynek jelentése "blokkfuvola". Ez egy fúvós hangszer, amely a furulya családjába tartozik. A blockflöte hangszert általában faanyagból készítik, például juhar- vagy bükkfából. A hangszer alapvetően sípokból áll, melyek különböző hosszúságúak és vastagságúak lehetnek, így különböző hangmagasságokat tudnak produkálni. A blockflötét a fúvós az ajkával fújja, míg az ujjai a lyukakat fedik vagy szabadon hagyják a hangok létrehozásához és változtatásához. A blockflöte egy nagyon régi hangszer, amely már az ókorban is használatban volt. A középkorban és a reneszánsz korban igen népszerű volt, majd hosszabb időre háttérbe szorult. Azonban napjainkban újra felkapott lett, különösen zeneiskolákban és amatőr zenekarokban gyakori megtalálni. A blockflöte gyakran használják kezdő hangszerként, mivel könnyen kezelhető és viszonylag egyszerű megtanulni rajta játszani. Összességében a blockflöte egy fúvós hangszer, amelyet a furulya családjába sorolnak. A hangszernek hosszú története van és széles körben használják zenei oktatásban és zenekarokban.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "blockflöte" szó eredete és kialakulása Németországba vezethető vissza. A "block" jelentése "fa", míg a "flöte" jelentése "fuvola". Tehát a szó összetételéből adódik, hogy a blockflöte egy fafúvós hangszer.

Az etimológiai részletesebb elemzése során megfigyelhetjük, hogy a "block" szó a középnémet "blok" vagy az ófrancia "bloc" szóból ered, amelyek mindkettő jelentése "darabka fa". Ezután a közép-újlatin nyelveken keresztül került be a német nyelvbe.

A "flöte" szó pedig közvetlenül eredetileg latin eredetű, az ógörög "phlōthos" szóból ered, ami "hordozható fafúvós hangszer" -re utal. Ezt követte az ófrancia "flaüte" változata, majd végül a német nyelvben kialakult a "flöte".

Egyes források szerint a blockflöte kifejezés először 1440-ben tűnt fel írásban egy német kéziratban. Azonban maga az instrumentum már korábban is létezett, és valószínűleg az ókori Egyiptomban vagy Görögországban kezdett elterjedni.

Összességében tehát a blockflöte szó eredete és kialakulása a középkori és ókori német nyelvből, illetve az ógörög és ófrancia nyelvekből ered, és utal a fafúvós hangszerre.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A húgom szeret blockflötézni, mindig szépen játszik rajta.
2. A blockflöte az egyik legismertebb hangszer a régi zene kedvelői körében.
3. Az iskolában tanuljuk a blockflöte játék alapjait.
4. A gyerekek boldogan fújják a blockflötét az óvodai zenekarban.
5. A blockflöte hangja kellemes és nyugtató hatással van rám.
6. Meglepett, hogy mennyire ügyesen játszik a barátom a blockflötén.
7. A blockflöte egy könnyen megtanulható hangszer, ideális kezdőknek.
8. Gyakorlom a blockflöte technikámat, hogy jobban tudjak játszani.
9. A múzeumban láttam egy gyönyörűen faragott blockflötét a kiállításban.
10. Esténként szeretek kikapcsolódni és egy kis blockflötezenét hallgatni.

Rokonértelmű szavak

furulya, síp, blokkfuvola, furuláng, fúvóka

Fonetikus átírás

[blokfløːtə]

Betűrendben közeli szavak

blaszfémia, blattol, blazírt, bliccel, blinker, blockflöte, blog, blokád, blokk, blokkol, bobin,