bilincs

bilincs szó jelentése

A 'bilincs' szó jelentése a magyar nyelvben egy olyan eszköz, amelyet a kezek vagy lábak összekötésére használnak. Általában bűncselekmény elkövetőinek a letartóztatásakor vagy börtönbe zárásakor alkalmazzák. A bilincs tehát egy olyan kényszerítő eszköz, amely korlátozza az illető mozgását.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A szó eredete az ófrancia 'bienlace' szóból származik, ami azt jelenti, hogy jól kötve van valami. A középkori latinban pedig 'vinculum' néven ismerték. A magyar nyelvbe a 16. században került át a törökös idők alatt.

Szófaja és helyesírása

A bilincset főnévként írjuk és helyesírása: bilincs.

Példamondatok

Példamondatok:
- A rendőrök bilinccsel fogták meg a rablót.
- Az elítélt kezén bilincs volt, amíg be nem vezették a börtönbe.

Rokonértelmű szavak

Rokonértelmű kifejezések:

- Lánc

- Billegő

- Bilinccsel érintett

- bilincsmenet

- bilincsvetés

Betűrendben közeli szavak

bige, bigott, bijekció, bikfic, bilaterális, bilincs, bimbó, bimetall, binokulár, biodiverzitás,