ballada

ballada szó jelentése

A "ballada" szó a magyar nyelvben egy lírai epikai műfajt jelöl, amelyet gyakran énekelnek vagy elénekelnek. Jellemzője, hogy elbeszélő jellegű történetet mesél el, melyben általában tragikus vagy romantikus események, szenvedélyes szerelmek vagy hősies tettek lesznek bemutatva. A ballada szövege ritmikusan tagolt, versszakokra osztott és gyakran rímelő sorokból áll. A nyelvezete sokszor közvetlen és érzelmes, fokozottan hatást keltve a hallgatóban vagy az olvasóban. Az előadása során gyakran központi szerepet kapnak a dallam, az énekhang és/vagy a hangszeres kíséret. A magyar irodalomban több híres ballada is található. Az egyik legismertebb példa erre Arany János "A walesi bárdok" című műve, ami 1857-ben jelent meg. Ebben a balladában egy walesi bárd meséli el a walesi nép küzdelmét Anglia ellen, valamint a nép tragikus sorsát.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "ballada" szó eredetileg az ófrancia "ballade" szóból származik, amelynek jelentése "ének" vagy "dal". Az ófrancia "ballade" szó visszavezethető a középlatin "ballare" igére, ami annyit jelent, hogy "táncolni".

A balladák eredetileg egyfajta táncdalok voltak, amelyeket a középkori Európában jártak. Ezek a dalok gyakran narratív formában meséltek történeteket vagy legendákat. A balladák későbbi változatai már nem társultak táncmozdulatokhoz, hanem inkább csak az éneklésre összpontosítottak.

A ballada elnevezés a 19. században vált általánossá a romantikus költészetben. Ekkor a balladák olyan költemények voltak, amelyek rövid, dallamos versformában meséltek tragikus vagy romantikus történeteket. Ez a forma hamar népszerűvé vált az irodalomban, és sok ismert költő, például Robert Burns és Samuel Taylor Coleridge is alkotott balladákat.

A 'ballada' szó etimológiája tehát visszavezethető az ófrancia és a középlatin nyelvekre, és eredeti jelentése a táncdalra utalt. A későbbi értelmezése azonban a romantikus költészetben alakult ki, és ma már általában egy rövid, dallamos versformában mesélni hajlamos történetet jelent.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. Az esti tábortűz körül elkezdtük énekelni a kedvenc balladáinkat.
2. Az iskolai irodalomórákon mindig szeretem tanulmányozni a klasszikus balladákat.
3. A szomorú ballada dallamaival könnyeket csal az emberek szemébe.
4. A középkori lovagok sokszor elmesélték egymásnak a hős balladákat.
5. A színházban egy gyönyörű balladát adtak elő a főszereplők.
6. Az életem során több alkalommal találkoztam olyan balladával, ami mélyen megérintett.
7. Az utca zenészei a városháza előtt játszottak egy vidám, táncos balladát.
8. A romantikus esténként szeretünk összebújni és hallgatni a kedvenc balladáinkat.
9. Az iskolai versenyen egy bátor fiatal lány előadott egy saját maga által írt balladát.
10. A koncerten a közönség lelkesen tapsolta végig a híres dzsesszballada előadását.

Rokonértelmű szavak

ének, dal, énekmondó dal, énekes költemény

Fonetikus átírás

bɒlːɒdɒ

Betűrendben közeli szavak

viznyelo, kevert, talajviz, vegeredmeny, ugynokseg, ballada, csengo-bongo, foveny, hiszekegy, gyorsiras, verhas,