Tripartitum

Tripartitum szó jelentése

A 'Tripartitum' egy középkori jogi mű, amely a magyar történelem egyik legjelentősebb jogforrása. A Tripartitumot 1514 és 1517 között készítették el és adták ki, és az első magyar nyelvű jogkönyvnek számít. A szó jelentése: - 'Tripartitum': jelentése "háromrészes" vagy "három részre osztott". A könyvből adódóan kapta ezt a nevet, mivel három részből áll. A fogalma: - A Tripartitum tartalmazza a magyar korona jogrendszerét és jogszokásait. A könyv három részből áll: az első részben a magánjog, a második részben a büntetőjog, míg a harmadik részben pedig a közigazgatási jog területeit tárgyalja. - Az első rész, a magánjogi rész, például foglalkozik az öröklési, házassági és vagyonjogi kérdésekkel. - A második rész, a büntetőjogi rész, különböző bűncselekményeket és az ezekre vonatkozó büntetéseket ír le. - A harmadik rész pedig a közigazgatási jog területével foglalkozik, mint például az adóztatási vagy a földbirtoklási jog. A Tripartitum nagy hatást gyakorolt a magyar jogfejlődésre és jogalkotásra, és alapvetően meghatározta a későbbi joggyakorlatot.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "Tripartitum" szó egy latin eredetű kifejezés, amely a középkori Európában használatos volt. Ez a szóösszetétel a "tri-" és a "partitum" szavakból áll.

A "tri-" előtag azt jelenti, hogy háromról van szó, míg a "-partitum" utótag arra utal, hogy valami felosztott vagy osztott. Így tehát a "Tripartitum" egy olyan kifejezés, amely három részre osztást vagy felosztást jelent.

Eredetileg a Tripartitum egy jogi szakkönyvet jelentett, amelyben a középkori jogszokásokat és jogelveket gyűjtötték össze. A Tripartitumot az első magyar király, Szent István rendelte elírni és fordítani az 1050-es években. A szöveget azonban nem Szent István írta, hanem az ő parancsára dolgozó jogtudósok csoportja.

A Tripartitum első része a "Főrendeknek jogairól" (De iure principum), a második része a "Püspököknek és prelátusoknak jogairól" (De iure episcoporum et prelatorum), míg a harmadik része pedig a "Királyi törvényekről" (De legibus regiis) szólt.

Az etimológiai elemzés alapján tehát a "Tripartitum" szó egyenesen utal a szöveg három részére és felosztott jellegére.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A Tripartitum egy középkori jogi mű, amely a magyarországi királyok joggyakorlatát és bírói döntéseit tartalmazza.
2. A Tripartitum a 13. században keletkezett, és az egyik legfontosabb jogi forrás Magyarországon ebben az időszakban.
3. A Tripartitum három részből áll, amelyek a királyi jogszokásokat, a királyi bíráskodást és a törvényeket tartalmazzák.
4. A Tripartitumot először II. András király rendelte el, majd fia, IV. Béla hagyta jóvá és egészítette ki.
5. A Tripartitum szerepe jelentős volt az ország törvénykezésében és az igazságszolgáltatásban.
6. A Tripartitum alapvetően meghatározta a középkori Magyarország jogrendszerét és hozzájárult az ország jogi fejlődéséhez.
7. A Tripartitum legismertebb része a Judex-regula, amely konkrét esetekre adott ítélkezési normákat tartalmaz.
8. A Tripartitum jelentős hatással volt más közép-európai országok jogrendszerére is.
9. A Tripartitumot latin nyelven írták, de később fordítások is készültek belőle.
10. A Tripartitumot ma is tanulmányozzák a jogtudományban és a történettudományban.

Rokonértelmű szavak

háromrészes, hármas részből álló, háromtagú

Fonetikus átírás

[ˌtrɪpɑːrˈtaɪtʊm]

Betűrendben közeli szavak

trillió, trilógia, trimarán, trimeszter, trimmel, Tripartitum, triplex, triptichon, triumvirátus, triviális, trojka,