szeráf
szeráf szó jelentése
A "szeráf" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben a következőképpen írható le: A "szeráf" egy szláv eredetű, régi vallási kifejezés, amely a zsidó és keresztény hagyományban is előfordul. Általánosságban a legfelsőbb angyali rendek egyikét jelöli, amelyek közvetlenül Istennel vannak kapcsolatban. A szó eredeti jelentése "égő" vagy "égető", ami az angyali tisztaságot, ragyogást és isteni jelenlétet sugallja. A szeráfokat gyakran ábrázolják hat szárnyukkal, amelyekkel Isten trónja körül repkednek. A Biblia szerint a szeráfok énekelnek és dicsőítik Istent, valamint közvetítői lehetnek az ember és Isten között. Az Ószövetségben Jesaja próféta látomásában találkozunk először a szeráfokkal, akik az isteni trón körül állnak és dicsőítik Istent. A fogalom a vallási irodalomban és művészetben is gyakran megjelenik, mint például festményeken vagy szobrokon. A szeráfok általában magas rangú lényekként vannak ábrázolva, akik Isten közelében tartózkodnak és áldást hoznak az emberekre. Összességében a "szeráf" szó a magyar nyelvben a legfelsőbb angyali rendek egyikét jelenti, akik közvetlen kapcsolatban vannak Istennel és dicsőítik Őt.
Értékeld a meghatározást!
A szó eredetete, etimológiája
A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!
A "szeráf" szó eredete és kialakulása a héber nyelvre vezethető vissza. A "szeráf" (שָׂרָף) egy bibliai kifejezés, amelyet először az Ószövetségben, Ézsaiás könyvében találhatunk meg. Az eredeti héber szó jelentése „égő”, „lángoló” vagy „tűzszikra”.
A héber nyelvből a görögbe került átírással alakult ki a "szeráf" szó, amelynek görög megfelelője a "seraphim" (σεραφίμ). A görög nyelven keresztül terjedt el a szó az európai nyelvekben.
A "szeráf" szó jelentése és használata azonban nem csak a héber és görög nyelvben található meg. Az ókori közép-keleti kultúrákban is léteztek hasonló lények, akiknek nevüket hasonló módon fordították más nyelvekre. Például az akkád mitológiában a "sarapu" nevű lényekről van említés, akiket gyakran összekevernek a héber szeráfokkal.
Összességében tehát a "szeráf" szó eredete a bibliai héber nyelvre vezethető vissza, de hasonló lényeket és kifejezéseket találhatunk más kultúrákban is.
Betűrendben közeli szavak
szépség, szépséges, szepszis, szeptikus, szer, szeráf, szeráj, szerbusz, szerecsen, szerelem, szerelemgyerek,