szent

szent szó jelentése

A "szent" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben többféle értelemben használatos. 1. Vallási értelemben: A katolikus és ortodox keresztény hagyományban szentnek nevezzük azokat a személyeket, akiket a hivatalos egyházi eljárások során boldoggá vagy szentté avattak. A szenteket példaképként tisztelik, és úgy tartják, hogy közel állnak Istenhez. A szenteknek általában van egy-egy védőszentjei, akikhez imádkozhatnak. 2. Tiszteletteljes, tiszta, magas erkölcsi értékeket képviselő jelzőként is használhatjuk a "szent" szót. Ez az értelmezés arra utal, hogy valaki vagy valami különleges tiszteletet és elismerést érdemel. 3. Szintén a vallásos kontextusban használható az a fogalom, miszerint valami szent volt, vagy valaki megszentelt dolgot végezett. Ez utal arra, hogy az adott tevékenység vagy tárgy különlegesnek, isteni jelenlétet hordozónak vagy megszenteltnek minősül. 4. Az igényességet és tisztaságot kifejező jelzőként is alkalmazhatjuk a "szent" szót. Például, az étkezési kultúrában a "szent vacsora" vagy az "ünnepi étel" kifejezés azt fejezi ki, hogy valami különleges alkalomra készült és fokozott figyelmet fordítottak a minőségre. 5. A mindennapi nyelvhasználatban a "szent" szó gyakran példázatként vagy átvitt értelemben használódik. Ilyenkor valami rendkívüli, felbecsülhetetlen értékkel bíró dologra utal. Fontos megjegyezni, hogy a jelentés és fogalom az adott kontextustól függően változhat, és ezek csak néhány példa a "szent" szó használatának lehetséges értelmezéseire a magyar nyelvben.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "szent" szó eredete a latin "sanctus" kifejezésre vezethető vissza, amelynek jelentése "szent, isteni". A latin szó az ólatin "*sakro-" gyökből ered, ami azt jelenti, hogy "szentelni, tisztává tenni". Az ólatin gyököt a proto-indoeurópai "*sak-" szóból vezetik le.

Az "s" és "k" hangok változása során alakult ki a "szent" szó a magyar nyelvben. A középkori magyarban a "szent" szó jelentése azonban nem csak a vallásos értelemben volt használatos, hanem általában tiszteletreméltó, becsületes személyekre is utalt.

A "szent" kifejezés etimológiája tehát vallásos és spirituális tartalmat hordoz magában, valamint azt az elvet is tükrözi, hogy valami vagy valaki megszentelt, isteni jellegű vagy rendkívül tiszteletreméltó.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A szent könyvekben sok bölcsesség és tanítás található.
2. Az ősi templomokban szent helyek vannak, ahol a hívők imádkoznak.
3. A karácsony a keresztények számára szent ünnep, amikor Jézus születését ünneplik.
4. A szerzetesek a cölibátus mellett az egész életüknek is szentelik magukat.
5. A szentélyben gyertyákat gyújtottam a szeretetteim emlékére.
6. Az emberek tisztelettel és törvénytisztelően viselkedtek a szent helyen.
7. Az emberek hittel lépnek be a szentélybe, hogy lelkileg megerősödjenek.
8. Sok ember zarándokol el egy szent helyre, hogy közelebb kerüljön Istenhez.
9. Az isteni szeretet egy olyan erő, amely mindenkit áthat és megszentel.
10. A pásztorokat sokszor szent embereknek tartják, akik gondoskodnak a nyájukról.

Rokonértelmű szavak

ünnepelt, szakrális, szentelt, fenséges, áldott, tiszteletreméltó, isteni, szenteltvízbe merített

Fonetikus átírás

[sɛnt]

Betűrendben közeli szavak

centimeter, #NÉV?, szabadeses, magasfeszultseg, exlibris, szent, parbeszed, gazfogyasztas, svabbogar, labtyu, kiel,