menhir

menhir szó jelentése

A "menhir" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az alábbiak szerint adható: A menhir egy olyan álló kövek csoportjába tartozó kőoszlop, amelyeket először a neolitikus kultúrákban (kb. 5000-2000 évvel ezelőtt) emeltek fel és helyeztek el. A menhir általában tömör, hengeres vagy oszlopos formájú, természetes anyagból (például gránitból vagy konglomerátumból) álló kőtömb. Általában jelentős méretűek, akár több méter magasak is lehetnek. A menhireket általában rituális vagy vallási jelentőségük miatt helyezték el, és gyakran kapcsolódtak az ősi népek hitvilágához. Az álló kövek többféle funkciót is betölthettek: lehetett szertartások helyszíne, határmegjelölés vagy egyfajta szellemi központ. menhireket találtak Európa számos területén, például Nagy-Britanniában, Írországban és Franciaországban, de más kontinenseken is előfordulnak hasonló kőoszlopok. A menhir szó eredete a breton nyelvből származik, ahol "hosszú kő" jelentéssel bír.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "menhir" szó eredete és kialakulása az ófrancia nyelvben található. Az ófrancia "menhir" a breton "men" (kő) és "hir" (hosszú) szavak összetételéből származik. A menhir egy természetes kődarab, amely függőlegesen áll a földben, gyakran hatalmas méretekkel rendelkezik.

A menhir szóhasználata először a 19. században terjedt el a francia régészeti kutatások során. A megfelelő jelentésre való utalások azonban már korábbi időkből ismertek. Az ókori római író, Plinius az Idősebb például említi a gall menhireket egyik művében.

A menhir fogalma és használata tágabb értelemben is megtalálható más kultúrákban is, mint például az angolszász vagy a germán kultúrában, ahol hasonló jelenségeket találtak. A pontos etimológiai eredet mellett tehát fontos megérteni, hogy a menhirek világszerte megtalálhatóak és különböző népek és vallási hagyományok által tisztelt és használt objektumok.

Összességében a "menhir" szó eredete és etimológiája a breton nyelvből származik, és a hosszúkő jelentését hordozza. A szóhasználat az ófrancia nyelvben terjedt el, és a régészeti kutatások során vált ismertté.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A kis falu közepén egy hatalmas menhir áll, amely ősidők óta jelképezi a település történelmét.
2. Az őseink a menhireket misztikus erőforrásként tisztelték, és számos legendát társítottak hozzájuk.
3. A régészeti feltárások során több menhirt is találtak az ősi temetkezési helyeken.
4. A környező területeken sokan hisznek abban, hogy a menhirek energiát sugároznak és gyógyító hatásuk van.
5. A menhir feliratai rejtélyeket rejtenek magukban, és az emberek évszázadok óta próbálják megfejteni az üzenetüket.
6. A kelta kultúrában a menhir szimbolizálta a termékenységet és az istenek jelenlétét.
7. Az ókorban a menhir-állítás komoly szertartással járt, és az emberek hittel és tisztelettel közeledtek hozzá.
8. A Stonehenge nevezetes menhirjei még ma is lenyűgözik a látogatókat, akik elámulnak ezeknek az ősi köveknek az erejétől és monumentális méretétől.
9. Néhány vidéki ház udvarán még ma is találni menhireket, amelyeket az elődök emlékére állítottak.
10. A menhir a prehisztorikus időkben fontos navigációs pontnak számított, és segítette az embereket a tájékozódásban.

Rokonértelmű szavak

kőoszlop, obeliszk, sziklaemlék, kőemlék, kőmonumentum

Fonetikus átírás

/mɛn.hir/

Betűrendben közeli szavak

menedzsment, menekül, ménes, menet, menettérti, menhir, meniszkusz, ménkű, menő, menopauza, mensevik,