lo

lo szó jelentése

A 'ló' egy négy lábon járó emlős állat, amelyet a lovak (Equus ferus caballus) fajhoz tartozó háziállatként tartanak. A lovak hosszú történelme van a emberi társadalomban, és számos kultúrában fontos szerepet játszanak. A ló jelentőségét és felhasználását az emberek különböző területeken hasznosítják. A legáltalánosabb felhasználása a közlekedés és a szállítás, ahol a lovak húzzák a szekereket vagy elvonóerőt biztosítanak. Emellett fontos szerepe van mezőgazdasági munkákban, például földművelésben és aratásban. A lovakat gyakran használják sporttevékenységekhez is, mint például lovaglás, díjugratás vagy fogathajtás. Az ilyen típusú tevékenységekben a ló és az ember közötti együttműködés és kommunikáció kiemelkedő jelentőséggel bír. A lovaknak jellegzetes fizikai tulajdonságai vannak, például hosszú lábuk, mancsukon található hufok, erős izmaik és vastag sörényük. A lónak általában egyenes háta, hosszú nyaka és nagy, kifejező szemei vannak. A 'ló' szó a magyar nyelvben más értelemben is használatos. Gyakran használják például a szerencsejátékokban, mint a lóverseny vagy a lottó. Ezenkívül a 'ló' kifejezés átvitt értelemben is használatos, amikor valamire vagy valakire utal, ami vagy aki rendkívüli erővel vagy gyorsasággal rendelkezik.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "ló" szó eredetét és kialakulását a nyelvészet az indoeurópai nyelvcsaládhoz köti, amely egy hatalmas nyelvi ágazatot foglal magába. A lóra vonatkozó szavak számos indoeurópai nyelvben hasonlóak, ami arra utal, hogy a szó eredetileg közös volt az ősi indoeurópai nyelvben.

A legtöbb szakértő úgy véli, hogy a "ló" szó eredete visszavezethető az óind-európai "ekwos" vagy "h1ekwos" szóhoz, ami hasonlít a többi indoeurópai nyelvben is megtalálható lószerű állatok nevére. Ez a szó valószínűleg egy ősi indoeurópai állatra utalt, amely korai időkben fontos szerepet játszott az emberek életében.

Az "ekwos" szóból kifejlődött a latin "equus", az ógörög "hippos", az óir hírhez tartozik en:hippo- előtaggal kezdődő lovat jelentő 'hippopotamus' (polihisztor) és a germán nyelvekben is megtalálható hasonló hangzású szavak. Ezeknek a szavaknak az etimológiája tehát közös eredetre utal.

A "ló" szó a mai magyarban is megmaradt, és a nyelvünkben használt szókincs része lett. Az etimológiája tehát az indoeurópai "ekwos" szóra vezethető vissza, amely valószínűleg az ősi indoeurópai lovat jelentette.

Szófaja és helyesírása

A 'ló' szó szófaja főnév.

Példamondatok

1. A kislány nagyon szereti a lovakat, minden nap elmegy lovagolni.
2. A terepló tudja, hogyan kerüljön át a nehéz terepen.
3. Az állatkertben rengeteg ló van, a gyerekek örömmel nézik őket.
4. A lovag elegánsan ült a nyeregben, miközben végiglovagolt a mezőn.
5. A faluban minden évben megrendezik a lovasversenyt, ahol több száz ló indul.
6. Az idős pásztor mindig együtt legelteti a lovakat és a teheneket.
7. A vadászok lovon járják be az erdőt, hogy könnyebben megtalálják a vadat.
8. A cirkuszban lenyűgözte a közönséget, amikor az akrobaták háton lovagoltak.
9. A húgomnak egy kis plüsslója van, amit mindenhová magával visz.
10. Az új farmerlovasnak még sokat kell gyakorolnia ahhoz, hogy jól tudjon ugratni a lóval.

Rokonértelmű szavak

paripa, ménes, csikó, paci, ménkő, gímszarvas

Fonetikus átírás

ló - [loː]

Betűrendben közeli szavak

front, kaka, liba, koronazas, augusztus, lo, oromapa, kaja, birka, csiga, orszagut,