levirátus

levirátus szó jelentése

A "levirátus" egy olyan hagyomány és jogi intézmény, amely az ókori zsidó és néhány más közösségben létezett. A levirátus szerint ha egy férfi meghalt gyermektelenül, akkor testvérének vagy más közeli férfi hozzátartozójának volt kötelessége feleségül venni a haldokló férj özvegyét, hogy fiúgyermeket nemzenek, és így fenntartsák a halott férfi családjának nevét és vagyonát. A levirátus intézménye alapvetően arra szolgált, hogy biztosítsa a halott férfi házastársának anyagi biztonságát és a családi vonal folytonosságát. Ezzel az intézkedéssel elkerülték a gyermektelen özvegy sorsának romlását és az elidegenedést a családja körében. A levirátus jog azonban csak bizonyos körülmények között volt érvényesíthető, például ha az elhunyt férfi testvére vagy közeli rokona nőtlen volt. A levirátus szó tehát a hagyományos családi szerződést jelenti, amelyben a férfinek kötelessége volt elveszíteni testvérének vagy hozzátartozójának özvegyét, hogy újra házasságba lépjen vele és gyermekeket nemzenek.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "levirátus" szó eredete és kialakulása a latin "levir", ami annyit jelent, hogy sógor. A kifejezést a bibliai hagyományban használták először, és azt a rendszert írja le, amikor egy férj halála után a testvérnek vagy más közeli férfi rokonnak kötelessége volt feleségül venni a leszűrt nőt.

A "levirátus" rendszer eredete az ókori Keleten és Közel-Keleten található. Az asszírok, babilonok és más ősi népek között is gyakran alkalmazták ezt a gyakorlatot. A bibliai törvényekben is megtalálható, elsősorban az ószövetségi Tórában (Mózes könyveiben), mint például a Tóra 5. könyvében (Dtn 25,5-10).

Az etimológia szerint a "levirátus" szó összetett kifejezés, amelyben a "levir" jelentése "sógor", valamint az -átus végződés használatával képzett alak, ami azt jelenti, hogy valamihez vagy valakihez tartozik.

Összességében tehát a "levirátus" szó eredete és kialakulása a latin nyelvből származik, de maga a rendszer és a kifejezés használata régebbre nyúlik vissza, és a bibliai hagyományban található.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A levirátus intézménye régen azt jelentette, hogy ha egy férfi meghalt, a testvérének kellett hozzá feleségül vennie az elhunyt feleségét.
2. A bibliai történetekben több esetben is előfordul a levirátus intézménye, például Júdásnak kellett hozzá feleségül vennie az ő testvérének özvegyét.
3. A levirátus intézménye volt gyakorlatban a zsidó közösségekben évszázadokig.
4. A levirátus intézménye a családban tartotta fenn a vérségi kötelékeket és biztosította az özvegyek anyagi biztonságát.
5. A levirátus intézménye ma már nem gyakorlatban van, de sok helyen tanulmányozzák és kutatják annak történetét és hatásait a társadalomra.

Rokonértelmű szavak

húzódozás, nemi tartozéka, öröklési jog, házasodási kötelesség

Fonetikus átírás

/leːvirˈaːtus/

Betűrendben közeli szavak

leukocitózis, levan, levéltitok, lévén, leviatán, levirátus, levitáció, levő, lex, lexéma, lexika,