laudáció

laudáció szó jelentése

A "laudáció" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben a következő: A "laudáció" egy német eredetű szó, amely a latin "laudatio" szóból ered. A jelentése dicsérő beszéd, méltatás vagy elismerő szó. A laudáció általában valakinek az érdemeit, teljesítményeit vagy tulajdonságait hangsúlyozza ki pozitív módon. A laudáció gyakran előfordul különböző ünnepi vagy hivatalos eseményeken, például diplomaosztókon, kitüntetések átadásakor, jubileumi rendezvényeken vagy temetéseken. Ezen események során a laudáció célja általában az illető érdemeinek és eredményeinek elismerése, tiszteletét kifejezése és a közösség előtt való méltatása. Egy laudáció rendszerint tartalmazza az illető nevét, bemutatja az élettörténetét vagy munkásságát, kiemeli fontos eredményeit vagy kvalitásait, és megemlékezik arról, hogyan járult hozzá a közösséghez vagy a szakterületéhez. Emellett gyakran tartalmaz olyan személyes történeteket vagy anekdotákat, amelyek bemutatják az illető személyiségét vagy jellemét. A laudáció fontos szerepet játszik a társadalmi elismerés és tisztelet kifejezésében, valamint az illető munkájának vagy személyiségének megünneplésében.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "laudáció" szó eredete a latin "laudatio" kifejezésre vezethető vissza, amelynek jelentése "dicséret, magasztalás". A latin "laudatio" származik a "laudare" igéből, ami "dicsérni" vagy "magasztalni" jelent.

A laudáció szó használata a középkorban vált népszerűvé, amikor a katolikus egyházban az elhunytak temetésén gyakran tartottak beszédeket, amelyek során dicsérték és emlékeztették az embereket az elhunyt életének pozitívumaira. Ezeket a beszédeket laudációknak nevezték.

Az etimológiai eredete tehát nyomokban követhető egészen a latin nyelvig vissza. A latin "laudare" pedig maga is az ógörög "λαλεῖν (lalein)" szóból ered, ami "beszélni" vagy "szólni" jelent.

A laudáció szó ma már általánosan használt kifejezéssé vált, amely dicsérő és elismerő beszédre utal bárki iránt, például egy fontos eseményen vagy ünnepségen.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A laudáció során méltatták az előadó hatalmas tehetségét és színvonalas előadását.
2. A rendezvényen a laudációkban kiemelték az elismerésre méltó eredményeket elért fiatalokat.
3. A sporteseményen a laudációt a győztes csapatnak szentelték, elismerve kitartásukat és kitűnő teljesítményüket.
4. Az ünnepi gálán a laudációban dicsérték az elhivatott művészek áldozatos munkáját és kiemelkedő alkotásait.
5. Az iskolai évzárón a diákok közül kiválasztottak egy hallgatót, akinek laudációját tartották, méltatva kiváló tanulmányi eredményeit és példaértékű magatartását.
6. A vállalati díjátadón a laudációban elismerést kaptak azok a munkatársak, akik kiemelkedő teljesítménnyel járultak hozzá a cég sikereihez.
7. A Nobel-díj átadó ünnepségén minden díjazottnak laudációval adtak hálát az életművéért és hozzájárulásukért a tudomány vagy a béke területén.
8. A színházban a bemutató után a főszereplőt laudálták, elismerve kiváló alakítását és lenyűgöző előadásmódját.
9. Az állami kitüntetések átadásakor a laudációkban méltatták azokat, akik hosszú éveken át szolgálták az országot és kiemelkedő eredményeket értek el a munkájuk során.
10. A konferencián a szekcióvezetők laudációval köszöntötték a kiemelkedő előadókat, akik aktuális témákról adtak átfogó és innovatív előadásokat.

Rokonértelmű szavak

dícséret, méltatás, elismerés, dicshimnusz, hízelgés

Fonetikus átírás

/lɔudɑːtsioː/

Betűrendben közeli szavak

látszerész, látszik, látta, látvány, latyak, laudáció, láva, lavage, lavór, laxatívum, lázálom,