kaprazat

kaprazat szó jelentése

A "káprázat" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az alábbiak szerint értelmezhető: 1. Jelentése: A "káprázat" egy látásbeli élményt vagy optikai jelenséget jelent, amikor a szemünk valamilyen okból kifolyólag megtévesztő képet közvetít az agyunk felé. Ez általában akkor történik, amikor erős fény vagy megvilágítás hatására a szemünk rosszul tudja feldolgozni a külvilágban lévő tárgyakat vagy formákat. 2. Fogalma: A káprázat egy olyan optikai illúzió, amely során a látásunk megtévesztődik, és torzulást vagy eltérést érzékel a valóságban lévő tárgyak alakjában, méretében vagy elhelyezkedésében. Ez lehet pl. homályos kép, vibráló vonalak vagy pontok, árnyék vagy fényhatások miatti torzulás. A káprázatok gyakran jelennek meg például hőségben az aszfalton, vízfelszínen, vagy erős napsütés esetén. Fontos megjegyezni, hogy a káprázatok nem valóságos képeket mutatnak, hanem az emberi érzékszervek működésének sajátosságát használják ki, és ezért lehetnek megtévesztőek.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A 'káprázat' szó eredetét és kialakulását a magyar nyelvben az alábbiak szerint lehet leírni:

A 'káprázat' szó etimológiája a közép- és újkori magyar nyelvben gyökerezik. A szó főelemét a 'kápr-' képezi, amely valószínűleg az ótörök-bulgar eredetű 'kapur-' szóból ered. Ez az eredeti jelentése 'vakítás', 'meglepetés'. A 'kapur-' szó a török nyelvben is megtalálható, és onnan került át a magyarba.

A '-ázat' képző pedig egy igeképző képzőelem, amely az alapszónak jelentést ad. Ebben az esetben azt a jelentést adja hozzá, hogy valami "állapota" vagy "hatása". Tehát a 'káprázat' szóval azt fejezzük ki, hogy valami olyan állapot vagy hatás, ami káprázást okoz.

A szó használata régebbre nyúlik vissza, de pontos időpontja nem ismert. A 16. században már megtalálható Magyarországon, és azóta is használatos.

Összefoglalva tehát a 'káprázat' szó eredete az ótörök-bulgar nyelvből vezethető vissza, jelentése pedig valami olyan állapot vagy hatás, ami káprázást okoz.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A napsütésben a friss hó káprázatot okozott a szememnek.
2. Az esti fények káprázatot idéztek elő a városban.
3. A tengerparton a napfényben játszó hullámok káprázatos látványt nyújtottak.
4. A kristálytiszta víztükörön a nap sugarai káprázatot vetítettek a part mentén.
5. A gyémántgyűrű csillogása káprázatot okozott a szemeimben.
6. A színes égőkkel feldíszített karácsonyfa káprázatos látványt nyújtott a szobában.
7. Az aranyló őszi falevelek káprázatot varázsoltak az erdőbe.
8. Az éjszakai városi fények káprázatos panorámát festettek az ablakból nézve.
9. A tengerpart homokján játszó fények káprázatosságától elbűvölve sétáltunk a parton.
10. Az ékszeres dobozban lévő drágakövek ragyogása káprázatos volt a szememnek.

Rokonértelmű szavak

vakság, szédülés, csillogás, vakítás, ragyogás, fényjáték, szikrázás, áramlás

Fonetikus átírás

/'kaːprɑːzɑt/

Betűrendben közeli szavak

gomb, kehely, folyondar, korpusz, szoszerkezet, kaprazat, mernok, egysziku, err, biboros, kerveny,