jurátus

jurátus szó jelentése

A "jurátus" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben a következő: A "jurátus" kifejezés egy régi magyar jogi szakkifejezés, mely a középkori Magyarországon használatos volt. A jurátusok olyan személyek voltak, akik jogi tanulmányokat folytattak, de nem rendelkeztek teljes jogú jogászi végzettséggel. A jurátusok jogi ismeretekkel rendelkező tanácsadóként tevékenykedtek különböző jogi ügyekben. A jurátusok rendszerint az országgyűlésen, bíróságoknál vagy a királyi udvarban végezték tevékenységüket. Feladatuk lehetett például a jogi iratok előkészítése, jogi vélemények készítése vagy tanácsadás az ügyfeleknek. Azonban a jurátusi cím nem adott teljes jogosítványt a bírósági ítélkezéshez vagy az ügyvédi tevékenységhez. A "jurátus" szó eredete a latin "juratus" szóból származik, ami "esküdt" vagy "megesküdött" jelentést hordoz. Ez utal arra, hogy a jurátusok általában valamilyen esküt tettek, amikor beiktatták őket a jogi szakma gyakorlásába. A jurátusi rendszer a középkori Magyarországon a 19. században megszűnt, amikor a modern jogi képzés és jogi hivatalok kialakultak. Azonban a "jurátus" kifejezést néha még mindig használják az egyetemi hallgatókra utalva, akik jogi tanulmányaikat folytatják, de még nem rendelkeznek végzettséggel.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "jurátus" szó eredete a latin "iuratus" kifejezésre vezethető vissza, ami azt jelenti, hogy esküdt vagy megesküdött. Az "iuratus" a "iurare" (esküdni) igéből ered, amelynek jelentése az esküszik, vagy megesküszik.

A jurátus kifejezést először a középkorban használták, amikor az esküdtszék tagjait így nevezték meg. Az esküdtszékek olyan testületek voltak, amelyek döntéseket hoztak a bírósági ügyekben. A jurátusoknak esküt kellett tenniük arra, hogy igazságos és tisztességes döntéseket hoznak.

A szó etimológiailag visszavezethető a latin "ius" szóra is, amelynek jelentése jog vagy törvény. Ez utalhat arra, hogy a jurátusok olyan személyek voltak, akik mélyebb ismeretekkel rendelkeztek a törvényekről és jogszabályokról.

A jurátus szó ma is használatos bizonyos területeken, például jogászképzésben vagy jogi szakmákban. A jogászképzésben egyes országokban a diplomázott jogászt is jurátusnak nevezik, vagy olyan személyeket, akik jogi képesítést szereztek, de még nem rendelkeznek teljes jogú ügyvédi vagy bírói státusszal.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A bíróságon minden ügyben jelen kell lennie egy jurátusnak.
2. Az esküdtszék tagjai között mindig vannak tapasztalt jurátusok.
3. A jurátusok felelősek az esküdtszék ügyekben hozott döntéseinek meghozataláért.
4. A jurátusok a jogi szakemberekkel együtt dolgoznak a bűnözők perének lefolytatásában.
5. A jogi végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek a jurátusi pozícióra.
6. A jurátusok figyelmesen hallgatták a vádlottat és tanúkat a tárgyaláson.
7. A jogászhallgatóknak ajánlott elvégezniük egy gyakorlatot jurátusként.
8. Az esküdtszék határozatait a jurátusok is aláírják.
9. A jurátusok segítik a bíró munkáját az ügyek előkészítésében és dokumentálásában.
10. Az esküdtszék tagjainak követelménye, hogy tapasztalt jurátusként szolgáltak korábban.

Rokonértelmű szavak

esküdt, esküdtbíró, esküdttag, eskütételkérő, esküdthelyettes, esküdtjelölt

Fonetikus átírás

/juˈraːtus/

Betűrendben közeli szavak

judícium, juhar, juhászbojtár, juj, június, jurátus, jut, jutalék, jutalom, jutalomjáték, juttatás,