ész

ész szó jelentése

Az 'ész' szó jelentése a magyar nyelvben azokat az értelmeket foglalja magában, amelyek az agyra, azon belül is leginkább az észleléssel, a gondolkodással és a megértéssel kapcsolatosak. Az 'ész' tehát mindazon folyamatokat jelöli, amelyekkel az emberi agy képes felismerni, értelmezni és reagálni az őt körülvevő világra.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A szó eredete a közép-magyar korba nyúlik vissza, és a 'szél' szóból fejlődött ki. Az eredeti jelentése tehát "szél" vagy "lehellet" volt, ami aztán metaforikusan átvitt értelemben az agyra hasonlított. Forrásom: Magyar Értelmező Kéziszótár (MEK).

Szófaja és helyesírása

Az 'ész' szó főnévi alakja, helyesírása pedig ékezet nélküli formában írandó.

Példamondatok

Példamondatok: Az ész segítségével oldhatjuk meg a problémákat. Az észlelés fontos szerepet játszik a tudományos kutatásokban. Az oktatás során is fontos fejleszteni a tanulók észjárását.

Rokonértelmű szavak

Rokonértelmű kifejezések: elmének, értelmességnek, megértésnek, tudatnak.

Betűrendben közeli szavak

estebéd, estefelé, estély, esthajnal, esthajnalcsillag, ész, esz , észak, északkelet, északnyugat, észbontó,