bója

bója szó jelentése

A 'bója' szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A 'bója' egy régi, népies kifejezés, ami jellemzően vidéki, paraszti közegben használták. A bója egyfajta szerencsét hozó vagy védelmező tárgy vagy jelkép, amit a házak, istállók, vagy akár az emberek testrészei védelmére használtak. A bóját általában fából készítették, gyakran faragott vagy festett díszítésekkel ellátva. A bója lehetett kulcstartó formájú, de akár egy egész függöny is lehetett belőle. A bójának vallási vagy babonás háttere is lehetett: sokan úgy gondolták, hogy a bóják elűzik a rossz szellemeket vagy más negatív energiákat. Emellett a bóját gyakran ajándékként is adták, mint például esküvőkön vagy újszülötteknek. Ma már a 'bója' szót inkább folklór értelemben használjuk, és ritkán találkozhatunk vele a mindennapi beszédben.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "bója" szó eredete és kialakulása valószínűleg az ómagyar nyelvben található. Az etimológiai kutatások szerint a szó középkori német kapcsolatokra vezethető vissza. A középfelnémet "būge" szóból ered, ami falap, betűjeles tábla vagy jelzés lehetett. Ezután a szó jelentése kiterjedt a határok jelölésére, a határszélek megjelölésére és védelmére.

A magyar nyelvben a "bója" szó először 1722-ben jelenik meg írásban Kőrösi Csoma Sándor nyomán. Azonban valószínűleg már korábban is használták a népi beszédben, de nem maradt fenn írott emlék róla.

A "bója" jelentése az idők során változott és bővült. Először a vízen lebegő tárgyakat, általában hajóállványokat vagy jelzőtáblákat nevezték így. Később az utak szélén elhelyezett oszlopokra is alkalmazták ezt a kifejezést, amelyek útmutatóként vagy veszélyek jelzésére szolgáltak.

Egyes források szerint a "bója" szó eredeti jelentése "mozgó, lengő tárgy" lehetett, ami a német "būge" szóból eredeztethető. Mások szerint az ómagyar "bá" jelentésű szóból alakult ki, ami jelzőként vagy határjelzőként használt tárgyat jelenthetett.

Összességében a "bója" szó eredete és kialakulása még nem teljesen tisztázott, de valószínűsíthető, hogy középkori német kapcsolatokon keresztül jutott el a magyar nyelvbe, és az idők során bővült a jelentése.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A hajó kikötött a bójához, hogy ne sodródjon el a parttól.
2. A tengerparton rengeteg színes bója jelölte ki a fürdőzésre engedélyezett területet.
3. A vitorlás versenyen a résztvevőknek ügyesen kellett kikerülniük a bójákat.
4. A halászhajók rendszeresen ellenőrzik, hogy változott-e valamelyik bója helye.
5. Az úszómester figyelmeztette a strandolókat, hogy ne menjenek túl messze a bójáktól.
6. A csónakázás során a fiú leejtette az evezőt, és nehéz volt visszaszereznie a mély vízből.
7. Az úszóversenyen minden résztvevőnek kötelező volt megérinteni a célba érkezés előtti bóját.
8. A bója fénye vezette az éjszakai hajósokat a biztonságos kikötő felé.
9. A szörfös ügyesen használta ki a hullámokat, és ügyesen kerülte meg a bójákat.
10. A búvárok mélyen merültek le, hogy megvizsgálják az óceán fenekén található bójákat.

Rokonértelmű szavak

bólogató, bólintó, bólintgató, fejbólintó

Fonetikus átírás

A fonetikus átírás a következő lenne: ['bo:jɒ]

Betűrendben közeli szavak

bögy, bohém, bóher, bohó, bohókás, bója, bojár, bojkott, bojkottál, bojnyik, bojtár,