béklyó

béklyó szó jelentése

A "béklyó" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben: A "béklyó" szó jelentése átvitt értelemben egy olyan eszköz, ami valakit vagy valamit mozgásképtelenné tesz, korlátozza vagy megkötöz. Általában negatív konnotációval bír, és az elnyomást, szabadságvesztést, vagy akadályozottságot jelképezi. A szó eredeti jelentése pedig egy vasból vagy más kemény anyagból készült kötőeszköz, amelyet a kezekre vagy a lábra helyeznek, hogy megakadályozza a mozgást. A béklyót gyakran használták rabszolgák, foglyok vagy bűnözők őrzésére. Az átvitt értelemben használt "béklyó" azt fejezi ki, hogy valaki korlátok közé van szorítva, nem képes cselekedni vagy kibontakozni a saját lehetőségei szerint. Például: "Az alkotás örömét a munkahelyi stressz béklyója nehezíti meg." Összefoglalva, a "béklyó" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben egy olyan eszközt vagy helyzetet ír le, amely korlátozza a mozgást, szabadságot vagy lehetőségeket.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "béklyó" szó eredete a közép-magyar nyelvből származik, és a 15. században jelent meg először írásban. A szó valószínűleg a német "bekele" vagy "Beckele" szóból ered, melynek jelentése "bilincs" vagy "lánc". Ez a német szó pedig visszavezethető az óhochdeutsch (korai középfelnémet) "bechilla" vagy "bechil" szavakra, melyek ugyanezt jelentették.

Az etimológiai kutatások szerint ezek az óhochdeutsch szavak eredetileg egy germán gyökérből származnak, amelynek jelentése "követni", "kergetni" vagy "ragadni". Ezután a jelentés az idők során átment az értelemben, és bilincset vagy láncot kezdett jelenteni.

A béklyó tehát eredetileg egy olyan eszköz volt, amelyet arra használtak, hogy valakit bilincsbe verjenek vagy kordával láncoljanak. Az idők során a szó átvitt értelemben is alkalmazódott, és ma már általában korlátozást, gátat vagy megszorítást jelent.

Ezért a 'béklyó' szó eredete visszavezethető a közép-magyar nyelvbe, amely a németből eredeztethető.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A rabló kezében erősen csattant a béklyó.
2. A börtönőr gondosan rögzítette a foglyok bokájára a nehéz béklyót.
3. Az önzőség egy olyan béklyó, amely nehézzé teszi az emberek közötti kapcsolatokat.
4. A hagyományok sokszor korlátokként viselkednek, mint valami szellemi béklyó.
5. Az adósságok súlyos teherként nyomták a családot, mintha láthatatlan béklyók lennének rajtuk.
6. A depresszió olyan érzés, mintha egy sötét béklyó szorítaná az ember lelkét.
7. Az öregedés néha úgy tűnik, mintha lassan felvennénk egy láthatatlan béklyót, ami megakadályoz minket abban, hogy szabadon mozogjunk és élvezzük az életet.
8. A félelem gyakran olyan erős béklyóvá válik az emberek életében, hogy képtelenek kilépni a komfortzónájukból.
9. Az intolerancia egy olyan társadalmi béklyó, amely megakadályozza az embereket abban, hogy elfogadják és tiszteletben tartsák mások véleményét és kultúráját.
10. A függőség egy veszélyes béklyó, ami megfosztja az embereket a szabadságtól és önkontrolltól.

Rokonértelmű szavak

bilincs, korlát, billegő, megszorítás, szorítás, kötöttség, gúzs, fogság

Fonetikus átírás

[ˈbeːkloː]

Betűrendben közeli szavak

békegalamb, békepipa, beképzelt, békesség, bekezdés, béklyó, bel, belázasodik, bele, beleegyezés, beleegyezik,