buntetes

buntetes szó jelentése

A "büntetés" szó jelentése és fogalma a magyar nyelvben az alábbiak szerint értelmezhető: Jelentése: A büntetés egy olyan jogi vagy erkölcsi intézkedés, amelyet egy személy vagy szervezet elkövetett cselekedete miatt kap. A büntetés célja az elkövető felelősségre vonása, illetve a jogsértésből eredő károk helyreállítása, az igazságosság érvényesítése. Fogalma: A büntetés olyan jogi intézkedés, amelynek során valakiért vagy valamiért felelősségre vonást hajtanak végre. A büntetést általában állami intézmények alkalmazzák törvényes keretek között, és célja a társadalom védelme, a jogrend fenntartása és az elkövetők visszatartása a jogsértéstől. A büntetések lehetnek pénzbírságok, börtönbüntetések, közérdekű munka, társadalmi munka vagy más alternatív szankciók. Fontos megjegyezni, hogy a büntetés célja nem csak az elkövető megbüntetése, hanem a társadalom védelme és prevenciója is. Emellett a büntetést gyakran párosítják felvilágosítással, neveléssel és rehabilitációval a bűnismétlés megelőzése érdekében.

A szó eredetete, etimológiája

A szavak etimológiája gyakran erősen bizonytalan, és több feltételezés is előfordulhat!

A "büntetés" szó eredete a latin "poena" szóra vezethető vissza, amelynek jelentése büntetés, megtorlás vagy bosszú. A "poena" szó a latinban ismert és használt szó volt, és az ókori római jogrendszerben is fontos szerepet játszott.

Az "poena" szó eredeti jelentése fizikai fájdalom vagy sérelem volt, amelyet valakinek azért kellett elszenvednie, mert megsértette a törvényeket vagy megszegte a társadalmi normákat. Ezért a büntetés eredetileg inkább fizikai formában nyilvánult meg, például testi fenyítéssel vagy kivégzéssel.

A középkorban a "poena" szó jelentése kibővült és általánosabb lett. A büntetés már nem csak fizikai fájdalmat jelentett, hanem bármilyen intézkedést vagy megtorlást, amelyet valaki azért kapott, mert bűnt követett el. Ezért a büntetés körébe tartozhatott a pénzbírság, a fogva tartás vagy akár a megalázás is.

A magyar nyelvben a "büntetés" szó már a középkorban megjelent és használatos lett. Az etimológiai eredetét a latin "poena" szóra vezethetjük vissza, amely az idők folyamán a magyar nyelvben átalakult és a jelenlegi formáját öltötte.

Szófaja és helyesírása

főnév

Példamondatok

1. A gyermek büntetést kapott, mert nem volt szófogadó az órákon.
2. Az autósoknak súlyos büntetést kell fizetniük, ha átlépik a sebességhatárt.
3. A tolvajlás bűncselekmény, és súlyos büntetéssel jár.
4. Az iskolában szigorú büntetéseket alkalmaznak a rendbontó diákokkal szemben.
5. A bíróság elrendelte a rabló büntetését, amely több év börtönbüntetést jelent.
6. A hivatalnokok korrupció miatt büntetésben részesültek, és el lettek távolítva a posztjukról.
7. Az embereknek tisztában kell lenniük a következményekkel, mielőtt megszegik a törvényt és büntetést vonnak magukra.
8. A vezetői engedélyt elveszítő sofőrnek komoly büntetést kell fizetnie a jogosítvány újbóli megszerzéséért.
9. A csalás súlyosan büntethető cselekmény, és hosszú évekre rács mögé juttathatja az elkövetőt.
10. A családon belüli erőszaknak nincs helye a társadalomban, és kemény büntetés jár az elkövetőknek.

Rokonértelmű szavak

megbüntetés, büntetőintézkedés, megtorlás, szankció, büntetőeljárás, büntető intézmény, fenyítés, elmarasztalás

Fonetikus átírás

['by̯n.tɛ.teːʃ]

Betűrendben közeli szavak

urhajo, csiklo, puff, pipa, rozsomak, buntetes, katasztrofa, torokmez, csuka, heves, nonap,